A környezeti feltételek szintén befolyásolják ezt a gazda–élősködő kölcsönhatást, amelyben más szervezetek is részt vesznek (például különféle méhvírusok). A fertőzések leküzdéséért felelős tulajdonságokhoz kapcsolódó gének és jelzőanyagok (markerek) azonosítása javíthatja a szelektív tenyésztés hatékonyságát.
A hatékonyabb Varroa-rezisztenciával rendelkező méhek szelektív tenyésztése előnyös lenne a méhészet számára, és csökkentené az atkaölő szerektől való függőséget. Ebből a célból örökölhetőségi elemzéseket végeztek a Varroa-populáció növekedését korlátozó tulajdonságok szelekciós potenciáljának számszerűsítésére, a rezisztens méhek kiválasztáshoz.
A genomikai szelekció immáron több haszonállatfajnál bevált módszer, de a méheknél a bonyolult genetika és szaporodásbiológia miatt eddig nem rendelkeztünk kellő háttérismerettel a sikeres alkalmazáshoz.
A méhek genomikai szelekciójának alkalmazásához a törzskönyvi és genomikus tenyésztési értékek pontosságát és torzítását elemezték a mézhozamra, három kezelhetőségi és kettő, a V. destructor elleni rezisztenciára vonatkozó tulajdonságra. A legígéretesebb eredményeket azok a tulajdonságok mutatták, amelyeknél nagymértékű az anyai hatás az öröklődésben.
A méhtenyésztési programokban a méhészek igényei olyan szelekciós tulajdonságokat érintenek, amelyek jelentősen eltérnek egymástól a módszertan, illetve a rögzítési és matematikai modellezési erőfeszítések tekintetében. Tipikus célok a könnyebb kezelhetőség, a mézhozam és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség növelése. Különösen a V. destructor elleni rezisztencia a cél, mivel ez az élősködő atka világszerte súlyos veszteségeket okoz.
A vizsgált fenotípusok (tulajdonságok) a mézhozamot, a szelídséget, a nyugalmat, a rajzáshajlamot, a higiénés viselkedést és a Varroa-fertőzés kialakulását (Varroa infestation development = VID) érintették. A VID egy méhcsalád Varroa elleni rezisztenciáját jelzi, a Varroa-fertőzöttség szintjének kora tavasztól késő nyárig tartó változása alapján. A Varroa-fertőzöttség méréséhez méhmintát vesznek a kaptárból, és meghatározzák a 10 gramm méhenkénti atkák számát.
A különböző kutatócsoportok által végzett széles körű genomikai vizsgálatok kimutatták, hogy a vizuális és szaglásos észleléssel, az idegrendszer fejlődésével és működésével (tanulás és memória) kapcsolatos gének játsszák a fő szerepet a Varroa-érzékeny higiéniai viselkedésben. Nagy érdeklődés övezi a receptorgéneket, amelyek többsége a G-fehérjéhez kapcsolt receptorok családjába tartozik (dopamin, adenozin és oktopamin receptorok). Az azonosított jelölt gének némelyike sikeresen használható markerként a méhek specifikus alfajainak vagy vonalainak kiválasztásához. Néhány jelölt gén általános immunválaszhoz kapcsolódik. Egyes gének további vizsgálata segít megvilágítani az élősködő–gazdaszervezet kapcsolat természetét, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy az eredeti gazdaszervezetben lévő atka miért szaporodik sikeresebben a herefiasításban. Mivel az atka egy élősködő, mint sok élősködőnek, néhány életfenntartó rendszere gyengébb.
A méhek rezisztenciája a V. destructor atkával szemben minden bizonnyal poligénes szabályozás alatt áll, azaz több gén egymással kölcsönhatásban történő kifejeződésén alapul. Ezeknek az útvonalaknak a felderítése elősegítheti a Varroa-rezisztens A. mellifera családok tenyésztésének módszertani alapjának kidolgozását.
A V. destructor elleni genomikai szelekció napjainkban intenzív kutatás alatt áll. A már rendelkezésre álló eredmények arra utalnak, hogy a genomikai szelekció sikeresen alkalmazható a méheknél.
