0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 5.

Hátra van még 2880 munkaóra

Hat éve költöztek a budapesti agglomerációból Bálványosra, hogy erdőkertet neveljenek és a teljes önellátás felé haladjanak másfél hektárnyi területükön. Céljuk kialakítani egy rendszert, ami önmagába forog vissza, és habár ez szűkebb táplálkozással és sok munkával jár, bővelkedés az eredménye.

Csillag Vilmos és Zsóka a rendelkezésükre álló területen egy tápanyagokban gazdag, aszálymentes mikrokörnyezetet hoztak létre, ahol egészen kicsiben megvalósul az erdőgazdálkodás, a gyümölcs- és takarmánytermesztés kombinációja. A bálványosi telek fél hektárja egy időszakos vízfolyású patak és egy csermely között fekszik. A tavalyi aszály óta azonban egyikben sincsen víz. „Azért van nagy jelentősége az erdőkertnek, mert azzal egy olyan mikroklíma jön létre, ami segít ellenállni az aszálynak” – magyarázza Zsóka.

A bojtosgyökerű egyszikűek és a fák különböző szintekből veszik fel a vizet.

A fák ültetési módszerét a siker alapjának tartják: az ültetés során a gyökérzet elszakításával a legnagyobb vízfelvételi lehetőséget veszik el a növénytől, azonban a polaritás megtartásával hatékonyan segítik a regenerálódást. Ez azt jelenti, hogy ültetés előtt és után is a napkelte ugyanazon oldalán éri a fát. Emellett az alsó ágakat lemetszik, és mulcs formájában visszaadják a talajnak, így a növény hosszú távon tápanyagforrásként éli fel.

„Szerintünk a saját sejtjeivel táplálhatók a fajok önmagukba visszaforgásával.” A rendszeres tápanyag-utánpótlást mulccsal, komposzttal és istállótrágyával végzik. A konyhai hulladékot is felhasználják, először az állatállományon áthaladva, attól függően, ki mit emészt könnyebben. Zsóka szerint így alakulhat ki az az ökoszisztéma, ahol a baktériumok, gombák, állatok és növények egymással kommunikálva együtt tartják fenn az életet. Azt is kiemeli, kezdetben nem lesz sok termés, de az első öt év elteltével lehet már bővelkedni. Ők négy évvel ezelőtt az erdőkertben tudatosan az akácot választották, amit hosszú távon épületfaként, tüzelőként használnak majd, most pedig pillangósvirágúként nitrogénkötő tulajdonsága miatt hasznos. Az akác közé alma, cseresznye, meggy, körte és szilvafákat ültettek, néhány sorközbe pedig takarmányozásra szánt búzát, árpát vetettek. A család nyugdíjas lova is az erdőkertben legel, mert a fák árnyékoló hatása a gyep kisülését is megakadályozza.

A háznál a fajokban igen gazdag baromfiállomány lehetővé teszi, hogy húsból önellátóak legyenek. Páva, magyar kacsa, gyöngytyúk, fürj és házi tyúk is megtalálható náluk, magyar kacsából is van nekik mind a három színváltozatban: tarka, barna és fehér.

„A magyar kacsák életképesebbek, virulensebbek, mint a hibridek. Ízre is zamatosabbak. Az ízkirályság csúcsán a gyöngy­tyúk után a magyar kacsát tartom.” Zsókában erős a szándék, hogy újra és újra megpróbálja rendszerben tartani az állatállományt, meglátni mi mindenre van áldás. Olykor mégis van átok és kaszabolás, amikor róka látogat, de ilyenkor igyekszik arra koncentrálni, ami maradt, például a kedvenceire, a kecskékre. Az öt anyakecske egyelőre nézni és fogyasztani van a háznál, de csak amíg nem kerül melléjük egy bak.

Az önellátásra való törekvés megváltoztatta a család étkezési szokásait.

„Amikor láttam, hogy emelkednek az árak, úgy döntöttem nem vásárlok. Nem eszem annyifélét, mint egy átlagember, hanem szűkebben, ami a kezemből kijön. Régóta ráállítottam már az ízlelőbimbóimat ezekre a természetes ízekre. Most a virágokból fogok táplálkozni, aztán következnek a zöldségek, gyümölcsök.” A rózsából teát, lekvárt és sörbetet készít. A rózsa­lekvár nemcsak csemege, hanem „népi re­gula”, orvosság is, például a szájban gyakori fekélyre, az aftára. A nyíló piros muskátlival és a kis virágú árvácskával is díszíti az ételeket, a készülő sajtokat. Így lesz mindegyik olyan, akár egy természeti kép.

Zsóka már csak fűszereket vásárol a boltban és lisztet, tejet a helyi gazdától. Maga süti a kenyeret, készíti a sajtot.

„Elsőre nekifutottam negyven liter tejjel, aztán nagyon nagy fájdalom volt, amikor megromlott. Majd hosszú időn át, sok próbálkozással, lassan megértettem. A hegyi sajtot még mindig nem tudom elkészíteni, de a félkemény sajtok, gomolyák már egészen jók.” Turbolyaszezonban turbolyás van, de lehet fokhagymás, paprikás és köményes is. Termékeik eladásában nem gondolkodnak, csak cserében; budapesti ismerősökkel, barátokkal, hegesztésért, villanyszerelésért. Nem használnak mértékegységet, szívesség szerint mérik a terméket szolgáltatásra.

Zsóka sokszor mégsem tudja mindazt elrakni, ami megterem. Kiszámolták, hogy 1740 elvégzendő feladat van még a ház körül, ami 2880 munkával töltött órát jelent. Zsóka párja, Vili budapesti munkája miatt ezeknek a teendőknek az elvégzése sokszor Zsókára hárul. Szerinte több kéz és kevesebb fej kellene a háznál, akkor gyorsabban menne a munka. Ötvenéves volt, amikor kimozdult a városszéli kényelmi zónájából, és érzi nem harmincas lesz húsz év múlva, hanem hetvenes. Mégis, ami aznapra jut, azt csinálja. Sok kísérletezésből áll ez, mi működik, mi nem. Türelemmel tanulnak, és habár még a rendszer beállásának kezdetén vannak, bőséget tapasztalnak.

Forrás: Kistermelők Lapja