0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 14.

Ízeltlábúak hordozhatják az esca-kórokozókat

Minden év tartogat meglepetéseket, amelyek egyedivé tesznek egy-egy évjáratot, beleértve az ültetvényeket körülvevő élővilág kölcsönhatásait is. Sokszor beszéltünk már az esca faszövetet károsító betegség fellépéséről, de elsősorban kórtani szempontból, most a rovarok betegséget terjesztő szerepéről lesz szó.

Megállapítást nyert, hogy nem egy gombafaj okozza az esca betegséget, hanem legalább 75-80 játszhat szerepet a kialakulásában. A klimatikus tényezők alakulása, a fokozott stresszállapotok szintén növelik a tőkepusztulás esélyét. Arra azonban csak az utóbbi időben terjedtek ki a megfigyelések, hogy például a rovarok is lehetnek vektorok a gombák terjesztésében. Ha emiatt valós kártételt okoznak, akkor át kell értékelni a káros és hasznos fajok szerepét és a lehetséges védekezési módszereket a szőlőültetvényekben. Különösen akkor van ennek jelentősége, ha egy korábban hasznosnak vagy közömbösnek ítélt fajról kiderül, hogy szerepe van az esca tüneteket kiváltó kórokozók terjesztésében.

A kórokozók ízeltlábúak által közvetített elterjedése számos növénytermesztési rendszerben ismert, de a szőlő fás betegségeit okozó gombák esetében soha nem bizonyították jelenlétüket. Németországi és dél-afrikai szőlőültetvényekben vizsgálták a különböző ízeltlábúak előfordulását, és összefüggést kerestek a Petri-betegség és az esca fertőzöttség mértékével. Megállapították, hogy változatos ízeltlábú fauna társult a legyengült ültetvényekhez, és közülük sok hordozta a törzsbetegségek kórokozóit.

A legelterjedtebb és legnagyobb számban jelenlevő fajok az ültetvényekben a pókok, egy hangyafaj, egy ezerlábú, és a fülbemászók voltak.

Hazai felmérések szerint fajszám szempontjából a pókok nem sokkal kisebb csoport, mint az atkák, viszont nincsenek kártevők közöttük, sőt, polifág predátoroknak mondhatók. Mára egyre több gyakorlati példát lehet említeni, melyekben eredményesen alkalmaztak pókokat tudatos biológiai védekezés során, például karolópók-féléket üvegházi hajtatott paprikában kaliforniai virágtripsz ellen. Kórokozó-hordozó tulajdonságuk azonban fel sem merült.

A Petri-betegség vagy a fiatal esca fő gombakórokozói az esőcseppek és a légáramlatok révén jutnak a szőlő metszési sebeire, és egy másik lehetőség az ízeltlábúak által közvetített terjedés. A gombák szaporítóképletei a kéregrepedésekben telelnek át, tehát mind a szüret utáni, mind a tavaszi lemosó permetezés elengedhetetlen a hatékony védekezéshez. A gombaspórák az ízeltlábúak külső vázán vagy emésztőrendszerükön keresztül is terjedhetnek. A kéregrepedések védett, nedves környezete kedvező mind a gombaspórák kiszóródásának, mind az ízeltlábúak megtelepedésének. Ez a szoros kapcsolat az ízeltlábúak lehetséges szerepére utal a betegség járványtanában.

A hangya- és az ezerlábúfajok a metszési felületen megjelenő sebnedvvel táplálkoznak, és hatékonyan terjesztik a szőlő fás betegségeinek kórokozóit.

Az ezerlábú ürüléke az esca egyik fő kórokozója életképes spóráit tartalmazza, így fertőzési forrásként szolgálhat. Ezen kívül van még számos ízeltlábú, köztük hasznos ragadozó szervezetek, amelyek hasonló vektorok lehetnek.

A német ültetvényből gyűjtött 2099 ízeltlábú 7-21-35%-a hordozta a három legveszélyesebb gomba valamelyikét. A fülbemászók, a pókok és az atkák voltak a legelterjedtebbek. A kórokozókat hordozó ízeltlábúak már áprilisban jelen voltak a szőlőben, tehát rögtön a metszés után, a könnyezés fázisában, amikor a nyitott sebek és a folyadékáramlás miatt megnő a fogékonyság a fertőzésre. A metszési sebeket tekintik az esca-val kapcsolatos kórokozók fő behatolási pontjának. A fogékony időszak 3-4 hónapra tehető, de a művelés során ejtett sebzések szintén belépési pontok lehetnek a kórokozók számára.

Áprilisban és májusban a pókok és a hangyák dominanciája jellemző, júniusra a fülbemászók, majd később a poloskák váltják a korábbiakat. A fülbemászók növekvő száma a szőlőültetvényekben, valamint feltételezett hasznosságuk újraértékelendő, ugyanis a vizsgálatokban a talált egyedek 27%-ban gombaspórák hordozói voltak. Mivel a fülbemászók mindenevők, táplálékszerzés közben jelentős távolságokat is képesek megtenni, így a kórokozókat véletlenül több tőkén is elszórhatják.

A rovarok (fülbemászók, ezerlábúak, százlábúak) az ürülékükkel életképes szaporítóképleteket juttatnak a környezetükbe, amivel jelentősen hozzájárulnak a gombák terjedéséhez.

Az ürülék azonnali nedvesség- és tápanyagellátást is nyújt a fejlődő gombahifák számára, és koncentrált „spóratáskának” tekinthető, ellentétben a széllel történő spóraszállítással. A hangyák, fülbemászók ráadásul aszályos időszakban a bogyók megrágásával próbálnak folyadékhoz jutni, és ez a rágásnyom utat nyit más károsítóknak is.

A szőlő esca- és a Petri-betegség kezelési stratégiái közé tartozik a metszési sebek kémiai növényvédő szerekkel, illetve Trichoderma fajokkal való kezelése, a metszéskor a metszőolló fertőtlenítése és az elhalt vagy beteg szőlőtőkék eltávolítása.

Forrás: Kerti Kalendárium