0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 23.

A méhbiológia alapjai 5.

Cikksorozatunk előző részeiben a méhcsalád tagjait mutattuk be, így a párzott és párzatlan anyát, a dolgozókat és a heréket. A petézésről és a méhcsalád anyátlanságáról írtunk részletesen, valamint az álanyásság és a bölcsők is terítékre kerültek.

A cikk előző részei ide kattintva érhetők el:

A méhbiológia alapjai – A teljes átalakulás fogalma és szakaszai
A méhbiológia alapjai 2. – A párzás
A méhbiológia alapjai 3.
A méhbiológia alapjai 4.

Az anya teljesítőképessége

A tenyésztésben a méhcsaládok és az anyák teljesítményének mérésére kidolgozott módszer van, az alábbiak szerint: „A vizsgálat céljára betelepített méhcsaládok közül a kitűnően áttelelt, egészséges, népes és a küllemi megjelenésében fajtaazonos család előszelektálására kerül sor, a továbbiakban ezek képezik az üzemi teljesítményvizsgálat tárgyát.”

A termelő méhészetekben azonban nemcsak kitűnően áttelelt, egészséges és népes méhcsaládok vannak, hanem közepesek és gyengék is. Ezenkívül vannak olyan anyák, amelyek népes családhoz kerülve sem tudnak jó teljesítményt elérni. Ezért indokolt a méhészek érdeklődése azzal kapcsolatban, hogy mi okozhatja az anyák teljesítményének nagymértékű különbözőségét. A genetikai adottságokon kívül számos olyan tényező van, amelyek befolyásolják a teljesítőképességet.

Sok minden eldől már az anyaálca fejlődésének legelején.

A tökéletesen fejlett nőstény kialakulásában döntő szerepe van annak, hogy miként fejlődik két fontos szerve: a petefészek és a magtarisznya. E két szerv későbbi fejlettségében pedig döntő szerepe van a nemi elkülönülés kezdeti időpontjának. A petefészekben a csövecskék száma határozza meg a szaporaságot. Szakirodalmi adatok szerint néhány órás álcából nevelve 304–308 petecsövecske található a petefészekben. Egynaposból nevelve 298–302, kétnaposból 289–293, háromnaposból 266–270, négynaposból pedig már csak 224–228. Tehát a nemi elkülönülés idejének későbbre tolódásával rohamosan csökken a petecsövek száma.

Az anya teljesítőképességében meghatározó tényező a magtarisznya térfogata is.

A kétnapos álcából nevelt anya magtarisznya-térfogata 13 százalékkal, a háromnaposból nevelté 31 százalékkal, a négynaposból nevelté 66 százalékkal kisebb, mint az egynaposból nevelté.

Az anyaálcának fejlődése teljes ideje alatt bőséges mennyiségű, tiszta méhpempőre van szüksége. Ehhez elengedhetetlen a dajkaméh­állomány jelenléte megfelelő számban, hogy az álca táplálkozása ne szenvedhessen hiányt sem mennyiségben, sem minőségben.

Az anyaálca zavartalan fejlődéséhez folyamatosan biztosítani kell a 35 Celsius-fokos hőmérsékletet, ami csak népes és jó korosztályegyensúlyú méhcsaládban vagy pároztatóban teljesülhet.

Jelentős szerepe van az anya párzási hajlandóságának megkezdésében a család vagy a pároztató népességének. Megfigyelések szerint, ha a pároztató népe csak maréknyi méhvel rendelkezik, azok, érezve gyengeségüket, siettetik az anya párzásának elkezdődését, majd befejezését is.

Ennek következtében az elégtelen párzás miatt alacsony a befogadott hímivarsejt-mennyiség.

Ezeken kívül oka lehet az anya nem megfelelő teljesítményének az is, ha a párzási időszakban hosszú ideig repülésre alkalmatlan az idő.

A rajzás biológiája

A méhek szaporodása kétszintű. Az első szintet a családon belüli népesség szaporodása jelenti, amelynek során az anya lerakott petéiből munkások, herék és adott esetben anyák kelnek ki. Az első szinten történő szaporodás csak a család növekedését szolgálja, de nem biztosítja a faj fennmaradását, ezért az evolúció során kialakult a második szinten történő szaporodás, a család megosztása. Ezt nevezzük ma rajzásnak.

A mézelőméh kialakulásának évmilliói alatt szaporodásuk és fennmaradásuk egyetlen módja családjuk megosztása, a rajzás volt. Régebben, természetes körülmények között rajzással, emberi beavatkozás nélkül is biztosított volt a faj fennmaradása. A méhek a rajzás által saját maguk számára biztosították a fiatal anyát, a lépkészlet megújítását és a természetes szelekciót is. Az anyahibás, nem megfelelően betelelő, hidegre érzékeny stb. tulajdonságú családok nem maradtak életben.

A rajzásra való hajlam, mint minden más tulajdonság, fajtánként eltérő, és fajtán belül családonként is más és más. Egyes családoknál erőteljesebben, másoknál gyengébben érvényesül. Tovább bonyolítja a rajzásról kialakult képet, hogy egy-egy méhcsalád a tulajdonságait tekintve sem homogén.

Ismeretes, hogy az anya több herével párosodik, amelyek az esetek egy részében nem egyforma tulajdonságokkal rendelkeznek.

Egy családon belül különböző herétől származó utódok úgynevezett alcsaládokat alkotnak, amelyek más-más tulajdonsággal rendelkezhetnek. Ezért a rajzási hangulat felébredésében szerepe lehet annak is, hogy éppen az adott időszakban melyik herétől származó egyedek vannak túlsúlyban a méhcsaládban, és azok milyen tulajdonságokkal rendelkeznek.

A rajzási hangulat fellépése a méhcsaládban több tényező függvénye. Elsődlegesen attól függ, hogy – mint öröklődő tulajdonság – a génekben milyen erőteljesen van jelen. Az adott pillanatban ez állandó, megváltoztatni nem tudjuk, legfeljebb hosszú távon tenyésztéssel gyengíthetjük a kifejeződését.

Másodsorban a környezeti hatások jelenléte befolyásolja.

Ha adott kaptárméretben akár a begyűlő nagy mennyiségű élelem, akár a nagy kiterjedésű fedett fiasítás miatt az anya nem tud a család fejlettségével arányosan megfelelő mennyiségű petét lerakni, az optimális arányok felbomlanak. Ilyen esetben csökken a nyitott fiasítás nagysága, amivel párhuzamosan megnő a munkanélkülivé váló dajkaméhek száma. Ennek a folyamatnak az elején várható a rajzó hangulat felébredése. Kezdetben még látható jelek nélkül, később anyabölcső-kezdemények, majd anyabölcsők megjelenésével.

Forrás: Méhészet