A fekete anyabölcső vírusa (black queen cell virus, BQCV) a mézelő méh (Apis mellifera) vírusa, amely az anyaálcákat betegíti meg. A vírussal fertőzött felnőtt méhek nagyrészt tünetmentesek maradnak, a fejlődő anyaálcákban azonban a BQCV jelentős pusztítást vihet végbe. Az elhalt anyaálcák teteme megfeketíti az anyabölcsőket, innen a vírus neve.
A vírus átvitelének pontos módját még nem határozták meg teljesen, de valószínűleg többféle úton is fertőzhet. Azt már sikerült kimutatni, hogy nemi úton és vertikálisan egyaránt terjed, illetve a Nosema apis kisspórás kórokozót is összefüggésbe hozták vele, de ennek szerepe (ha van ilyen) a vírusátvitelben nem tisztázott. Tudjuk továbbá, hogy terjeszti a méhvírusok okozta fertőzések jelentős részében szerepet játszó Varroa atka is, amelyből a vírust már a 2000-es évek elején izolálták.
A BQCV átvitelének másik lehetséges módja a gyűjtőméhek táplálékkereső tevékenyége. A mézelő méhek nektárt gyűjtenek a virágokból, és ezt szájon át adják át egymásnak, amikor a nektárt biokémiai és fizikai folyamatok révén fokozatosan mézzé érlelik. Bár nincsen közvetlen bizonyíték a BQCV nektáron keresztüli átvitelére, a mézelő méhekről kimutatták, hogy a vírust lerakják a virágokon, és azonosítottak már BQCV-pozitív virágport és mézet, illetve kimutatták a vírust poszméhekben és magányos méhekben is, ami szintén a fertőzött nektárforrásokon keresztül történő átvitelre enged következtetni.
Számos módszert alkalmaztak már a mézelőméh-vírusok kimutatására, beleértve a génszekvenálási eljárásokat is, amelyeket egyre gyakrabban alkalmaznak a rovarok, köztük a mézelő méhek vírusainak kimutatására. A mostani vizsgálatban (Baril et al. 2023) a kutatók molekuláris bizonyítékot találtak a kanadai Manitoba tartományban 2019-ben és 2020-ban begyűjtött szúnyogmintákban arra, hogy a méhek fekete anyabölcső vírusát a gyötrő szúnyog (Aedes vexans) egyedei is hordozzák.
Ez a felfedezés különösnek tűnhet annak tükrében, hogy ennek a szúnyogfajnak a nőstényei elsősorban nagy emlősök (például szarvasok, lovak, tehenek) vérével táplálkoznak. A gerincesek vérében lévő tápanyagokra (többek között vasra és aminosavakra) a szúnyogfajok túlnyomó többségének szüksége van a petetermeléshez, ám a nektár is kulcsfontosságú táplálékforrást jelent mindkét nemhez tartozó kifejlett szúnyogok számára. Korábbi vizsgálatok szerint a nőstény szúnyogok esetében a cukormegvonás az élettartam és a termékenység csökkenésével járhat.
Arra jelenleg nincs bizonyíték, hogy a méhek fekete anyabölcső vírusa szaporodhatna szúnyogokban vagy szúnyogok terjeszthetik, így az A. vexans szúnyog is valószínűleg a vírus zsákutcája. Ám a vírusnak egyazon szúnyogfajban több éven át tartó megfigyelése arra enged következtetni, hogy a BQCV gyakran összefüggésbe hozható a nektárt is fogyasztó szúnyogfajjal.
A vírust az atkákon kívül számos más rovarfajban azonosították már, köztük hangyákban, poszméhekben, magányos méhekben és darazsakban, de a kanadai kutatók beszámolója az első jelentés a szúnyogokban vagy bármely más kétszárnyúban észlelt BQCV-ről.
Jelenleg nincsen bizonyíték arra, hogy a BQCV szaporodhatna szúnyogokban vagy szúnyogok terjeszthetik, ezért további kutatásokra van szükség annak kiderítésére, hogy a szúnyogok képesek-e a fekete anyabölcső vírusát közvetlenül vagy közvetve átadni a mézelő méheknek. Ezenkívül a BQCV szúnyogfajok és szennyezett nektárforrások útján történő terjedésének meghatározását célzó vizsgálatok további betekintést nyújtanak majd e vírus átviteli dinamikájába.
Irodalom:
Baril C, LeMoine CMR, Cassone BJ Black queen cell virus detected in Canadian mosquitoes J Ins Sci 2023; 23(2): 10. DOI: 10.1093/jisesa/iead016.
Szemlézte: Bottlik Imre
