Mi volt a háború előtt?
Ukrajna a világ vezető napraforgóolaj-exportőre és a búza, az árpa, a repce és a kukorica tekintetében is a világ öt legnagyobb exportőr közé tartozik. 2020-ban a teljes exportbevételének 45 százalék a mezőgazdaságból származott- olvasható az OTP Agrár elemzésében. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) szerint a háború előtt a gabonakivitelének 95 százalékát a fekete-tengeri kikötőkből szállították. A háború azonban a Fekete-tenger felől elvágta Ukrajna létfontosságú termelőrégióit a nemzetközi exportpiacoktól, és mivel más termelő országok nem tudták ellensúlyozni a fekete-tengeri árualap kiesését, globálisan megdrágultak a mezőgazdasági alapanyagok.
Az Európai Bizottság 2022. májusában szolidaritási folyosókat hozott létre, hogy megkönnyítse az ukrán mezőgazdasági áruk exportját, és az ország gazdaságának támogatása érdekében eltörölte az ukrán termékekre kivetett uniós importvámokat. Az alternatív útvonalak használatával kezdetben havonta 0,8-1 millió tonna gabonát tudtak exportálni, ami ugyan töredéke volt a kikötőkben kezelt mennyiségnek, de a jövőre nézve mindez fontos mérföldkőnek számított. Érezhetővé vált, hogy a gabonát nem lehet a szükséges mennyiségben exportálni az alternatív módszerekkel, közúton vagy vasúton Lengyelországon, illetve folyón Románián keresztül, így az ellátási zavarok élelmezésbiztonsági aggodalmat keltettek. Az ENSZ és Törökország kezdeményezésével indult tárgyalások 2022. júliusában sikerrel zárultak a fekete-tengeri gabonakezdeményezésről, amely lehetővé tette, hogy Ukrajna terményei a Boszporuszon keresztül elhagyhassák a kikötőket.
A gabonakezdeményezés hatása
A kezdeményezés, amely a háború kezdete óta a kevés diplomáciai eredmény egyike, lehetővé tette az élelmiszeralapanyagok és a műtrágya exportját a Fekete-tenger három kulcsfontosságú ukrán kikötőjéből (Odesa, Csornomorszk, Pivdennyij). A hajók egy egyeztetett tengeri humanitárius folyosón közlekedtek. Ezen felül külön megállapodást írtak alá, amely minimalizálja a szankciók hatását az orosz élelmiszer- és műtrágyaexportra. Mindkét szerződést felülvizsgálták négy-, majd kéthavonta.
Tavaly július 24-ig 32,9 millió tonna gabona hagyta el Ukrajna kikötőit, 2022 augusztusától decemberig 16 millió tonna, 2023-ban pedig közel 17 millió tonnát sikerült a gabonaszerződés égisze alatt exportálni. A top 3 célország csökkenő sorrendben Kína, Spanyolország és Törökország volt. Csaknem 8 millió tonna árut szállítottak Kínába, ami a 32,9 millió tonna export közel 25 százaléka. A teljes terménymennyiség 43 százaléka fejlett országokba, 57 százaléka fejlődő országokba jutott el. A búza esetében ez az arány még inkább eltolódik az alacsony és közepes jövedelmű országok irányába (65 százalék). A Világélelmezési Program mintegy 750 000 tonna ukrán gabonát vásárolt, amelyet azonnal a célországokba – elsősorban Afganisztánba, Etiópiába, Szomáliába és Szudánba – szállítottak.
Búzából 8,9 millió, kukoricából pedig 16,9 millió tonnát sikerült ezen az útvonalon exportálni, a háború kezdetén ugyanis leginkább ezt a terményt érintette az ukrán gabonatárolók blokádja. A háború előtt egyébként Ukrajna évente nagyjából 25-30 millió tonna kukoricát exportált, főként a Fekete-tengeren keresztül, és 16-21 millió tonna búzát szállított a külpiacokra.
A legtöbb fő szántóföldi növény ára lecsökkent a 2022-ben elért csúcsról, amihez egyértelműen hozzájárultak a szolidaritási folyosók és a fekete-tengeri gabonakezdeményezés.
Miért lett vége a gabonaszerződésnek?
Az idén márciusihoz képest áprilisban 29, májusban pedig 66 százalékkal csökkent élelmiszerexport mennyisége, és a júniusi érték is csak közel fele volt (2 millió tonna) a márciusinak. Oroszország álláspontja szerint a legszegényebb országokba kerülő gabona aránya kevesebb, mint 4 százalék volt, valamint a megállapodás második részét (amely lehetővé teszi a nagyobb orosz mezőgazdasági exportot) a Nyugat nem tartotta tiszteletben. További követelések közé tartozott még a mezőgazdasági gépek és alkatrészek szállításának újraindítása, a Togliatti-Odesa ammóniavezeték újraindítása, valamint az élelmiszer- és műtrágyaexporttal foglalkozó orosz vállalatok eszközeinek és számláinak feloldása is.
Mire számíthatunk?
Az export visszaesése a készletek növekedéséhez vezet Ukrajnában, és akár arra kényszerítheti a gazdákat, hogy a 2023/2024-es szezonban csökkentsék a vetésterületet, amely a globális készletekre, és így az árakra is hatással lehet. Oroszország megemelheti a búza exportadóját, és fokozódhat a műtrágyahiány is, mivel Oroszország Fehéroroszországgal együtt a világ egyik legnagyobb ásványi műtrágya-forrása.
Ukrajna a háború kezdete óta jelentős mennyiségű gabonát exportált az EU-ba. Ez persze számos logisztikai kihívást jelentett, beleértve a különböző nyomtávokat is. Ukrajna a jelenlegi tapasztalatok alapján úgy véli, hogy a fekete-tengeri kikötők nélkül az alternatív útvonalakon havonta 3,7-3,8 millió tonna gabonát tudna exportálni.
Az ukrán gabonaáramlás ugyanakkor komoly piaci zavarokat okozott az EU-ban. Elsősorban a kukoricaszállítmányok mennyisége nőtt ugrásszerűen a korábbi évekhez képest Magyarország és a többi, Ukrajnával szomszédos EU- tagállam irányába. A nemzetközi gabonakereskedők az uniós országokban termelt gabona helyett az ukránt szállították, nem csak az Európai Unión kívüli, de az azon belüli piacra is, amely túlkínálatot okozott. (Megjegyzendő persze, hogy Magyarországon országos átlagban is igen alacsony volt a kukorica termésátlaga 2022-ben, amely ráadásul magas toxintartalommal párosult. Ennek okán az ukrán kukorica megtalálta a helyét Magyarországon, a feldolgozó üzemek Ukrajnából származó kukoricával pótolták a kieső hazai termést.)
Az Ukrajna felől érkező jelentős mennyiségű import miatt az EU engedélyezte Bulgáriának, Magyarországnak, Lengyelországnak, Romániának és Szlovákiának, hogy megtiltsák az ukrán búza, kukorica, repce és napraforgómag belföldi értékesítését szeptember közepéig. Az öt tagállam erőteljesen fellép, hogy ezt a határidőt december 31-ig hosszabbítsák.
A gabonaszerződés július 18-ai felfüggesztése óta még nem telt el sok idő, de mind a búza, mind a kukorica nemzetközi határidős jegyzései elmozdultak felfelé, mivel a kereskedők attól tartottak, hogy az alapvető élelmiszerek kínálata szűkös lesz. A gabonaszerződés vége világszerte megemelheti az élelmiszerárakat, különösen a legszegényebb országokban. Nemzetközi diplomáciai erőfeszítésekre van szükség a helyzet mielőbbi rendezésére.
