Amikor az állatok új környezetbe telepszenek meg, vagy a természetes élőhelyük az emberi behatás miatt gyorsan megváltozik, ez a viselkedésükre is hatással van. Az egyik ilyen változás, amelyet több, városokban megtelepedett madárfajnál megfigyeltek, a fokozott agresszió, amivel a territóriumukat védelmezik – írja a Phys.org.
„A mérsékelt égövi hím énekesmadarakról úgy gondolják, hogy az utódgondozás rovására agresszívabbá válnak. Ebben a tanulmányban mégis azt mutattuk ki, hogy a városi hím énekes verébsármányok sokkal nagyobb odafigyeléssel nevelték utódaikat” – mondta Dr. Samuel Lane, aki jelenleg az Észak-Dakotai Állami Egyetem posztdoktori kutatója és a Virginia Tech Sewall Laboratóriumában készült tanulmány vezető szerzője.
Szuper énekesmadarak
Sok énekesmadárfaj könnyen alkalmazkodott a városokhoz, de az új környezetben olyan kihívásokkal kell szembenézniük, amelyekkel a természetes élőhelyeiken nem találkoznak. Az állatok többek között úgy tudnak megbirkózni ezekkel a változásokkal, hogy a viselkedésük oly módon változtatják meg, ami segíti jobban beosztani az energiáikat és az idejüket is.
Ha a városi hím énekesmadarak több időt töltenek területük védelmével, az azt jelenti, hogy kevesebb idejük marad utódaik gondozására. Ezért a kutatók arra számítottak, hogy az agresszívebb városi hím verébsármányok feláldozzák a szülői gondoskodást a területük agresszív védelméért, mely viszont várhatóan negatív hatással lesz a fiókáik túlélésére.
Tézisük teszteléséhez négy költési szezonon keresztül hat olyan helyszínt vizsgáltak Délnyugat-Virginiában, ahol a közelmúltban költöztek be a verébsármányok.
Lane és munkatársai megfigyelték, hogy a városi hímek lényegesen gyakrabban látogatták fészkeiket, mint vidéki társaik. A fiókáikat is korábban kezdték etetni a nap folyamán. „Kiderült, hogy a városi hímek szuper apák – képesek megvédeni a területüket és gondoskodni az utódaikról” – mondta Lane.
A városban született és nőtt fel
A kutatók azt is megállapították, hogy a városi élőhelyeken – bizonyos kihívások ellenére, amelyekkel a városi madaraknak szembe kellett nézniük – sokkal sikeresebb volt az utódok keltetése és kireptetése is. Például a költésparazitizmus – az a viselkedési forma, amikor bizonyos madárfajok, például az Amerikában honos módjára viselkedő barnafejű gulyajáró, mely más madarak fészkébe helyezi tojásait – gyakoribb volt a városokban. Ez a jelenség negatívan hathat a fészekbe tartozó utódok fejlődésére és túlélésére.
„Gyakran feltételezik, hogy a városi területek nagyobb kihívást jelentenek a vadon élő állatok számára” – mondta Lane. „Tanulmányunk egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy bizonyos énekesmadárfajoknak még előnyös is a városi környezetben való élet, ha elegendő zöldterület áll rendelkezésükre, hogy táplálékot és fészkelőhelyet találjanak”.” A tudósok remélik, hogy az ezen a területen folyó kutatások hozzájárulnak majd a vadon élő állatokat jobban támogató városi környezetek kialakításához.
Ezek az eredmények azonban nem általánosíthatók minden helyszínre, illetve más állatfajokra. A kutatók rámutattak, hogy az intenzívebb városi környezetek, ahol kevesebb a zöldfelület, vagy az urbán területeken rosszabbul teljesítő fajok esetén egész más eredményt hozott volna egy hasonló tanulmány.
