Most pedig nézzünk egy talán kevésbé ismert „kopaszt”, a tengerimalacot!
Godó Vivient, aki kopasz tengerimalacot tenyészt, arról kérdeztük, vajon miben különbözik egy ilyen állat, illetve a tartása a szőrös fajtársakétól. De szó esett génmutációról, időjárásról, bőrtípusról, takarmányozásról is.
– A kopasz tengerimalacok valójában 1978-ban a montreali Armand Frappier laboratóriumban láttak napvilágot, és gyakorlatilag egy spontán genetikai mutációnak köszönhető létezésük. Az első generációkban nagy volt a beltenyészet, hogy a kopaszságot fenntartsák, viszont az idő múlásával egyre több vonal, illetve angol rövidszőrű tengerimalac bevonásával egy genetikailag stabil, egészséges kopasz állományt tudtak kialakítani.
érdemes eltávolítani
A tenyésztésük mind kisállat-, mind rágcsálószempontból nagyon kockázatos és megfelelő vitaminadagolás mellett is nehéz. Kellő hőmérsékleten, hűtött helyeken is a vemhes vagy már szoptatós tengerimalacok megérzik a klímaváltozást, a nagy meleget.
Pont ezért az almokkal úgy próbálok időzíteni, hogy a nagy melegeket elkerüljük, mert bár náluk 23-24 fok van, de hatással van rájuk a kinti 35 fok – avat be minket a tenyésztés részleteibe Vivien.
A minimum a 23 fok számukra, de 25-26 fokban érzik igazán jól magukat, természetesen a nagyon meleg nekik sem jó, mint ahogy a hőmérséklet-ingadozás sem. Fontos, hogy azért hosszan ne legyenek közvetlen napsütésnek kitéve, mindig próbáljunk árnyékos helyet biztosítani nekik. Az ő bőrük is hasonlóan érzékeny, mint az emberi bőr, ezért is nagyon kedveltek kozmetikai állatkísérleteknél.
A kopasz tengerimalacok kopaszságuk miatt sokkal gyorsabb anyagcserével rendelkeznek, mint szőrös társaik. Emellett sokkal nagyobb mennyiségű táplálékra van szükségük, mivel szőrtelenségük miatt folyamatosan „fűteni” kell a testüket.
