Sajnos a tűztövisnek (Pyracantha coccinea) is több károsítója van: a varasodás, a tűztövis-aknázomoly, tűztövis-gubacsatka, és ezek akár mindhárman egyszerre okozhatnak tüneteket.
A varasodást okozó gomba (Spilocaea pyracanthae) már tavasztól fertőzheti a bokrokat. A leveleken feketés foltok jelennek meg, majd azokon – az almavarasodáshoz hasonló – sötét bársonyos bevonat alakul ki. A fertőzött levelek idő előtt lehullanak.
A legfeltűnőbb tüneteket a termésen láthatjuk. A gyümölcsök részlegesen vagy teljes felületükön megbarnulnak, megfeketednek, bőrszövetük megszárad, a bogyók összetöppednek. Erős fertőzés esetén az elfeketedett, száraz bogyófürtök miatt a bokrok elveszítik díszítőértéküket.
A gomba fertőzéséhez nedves levélfelület szükséges, párás, meleg időjárás kedvez a felszaporodásának. A fertőzött és lehullott levelekről a gomba vízcseppek segítségével tovább fertőzi a lombot. Ott, ahol rendszeres előfordul és gondot okoz, a hajtásnövekedés időszakában, valamint csapadékos időjárás esetén elengedhetetlen a kémiai védekezés.
Ha a bokrok közelében és alattuk szellős, gyommentes környezet van, az segíti a légmozgást, a pára gyors eltávozását. A tömegesen lehullott leveleket, fertőzött terméseket ajánlatos folyamatosan összegyűjteni és eltávolítani a területről. A kórokozó gomba elsősorban az élő fertőzött zöld leveleken telel át, ezért az ősz végi lemosó permetezésnek kiemelkedő jelentősége van a védekezésben.
A tűztövis-gubacsatka (Aceria pyracanthi) az utóbbi időben egyre több helyen fordul elő. Kárképe nagyon könnyen felismerhető, az általa okozott gubacsok a levél mindkét oldalán előfordulnak. A feltűnő vörös foltok sok kerek gubacsból állnak.
A tűztövis-gubacsatkák nagyon apró (0,08-0,3 mm) rovarok, szabad szemmel nem láthatók. Nagyítva megfigyelhetjük, hogy óriási tömegben vannak jelen a gubacsokban. Két pár lábuk a fejtor alján helyezkedik el. Váltivarúak, szűznemzéssel szaporodnak. A kifejlett nőstény a rügypikkelyek alatt telel át. Tavasszal átvándorolnak a levelekre. Évente sok nemzedék fejlődik, egy levélen több ezer atka élhet.
Lemosó permetezéssel gyéríteni lehet a kártevőt. A lárvák kikelésekor a kontakt készítmények is hatásosak, a lárvakelés megfigyeléséhez nagyító szükséges.
A tűztövis-aknázomoly (Phyllonoricter leucographella) kártétele nyomán júliusban a főér hosszában, a levél színén hosszúkás, folyamatosan növekvő akna alakul ki, ami végül a levél hosszában összecsukódik. Ezekben az aknákban él a kártevő hernyója. Az első nemzedék júniusban, a második augusztus-szeptemberben rajzik. A peterakás után három hét telik el a lárvák kikeléséig. A második nemzedék hernyói a levélaknákban telelnek át.
Kiskertekben a fertőzött leveleket el kell távolítani, erős fertőzés esetén felszívódó rovarölő szerrel ajánlott permetezni, az első nemzedék rajzása utáni lárvakeléséhez igazítva.
Irodalmi adatok szerint is soktápnövényű, mediterrán eredetű molylepke. A hernyók megrágják a rügyeket, ezen kívül a leveleket összepödrik, selyemszerű fonalak szövedékével hálózzák be. Ezekben a fehér szövedékkel összeszőtt levelekben és virágzatban készített védett csőben táplálkoznak, szövedékfészkükben társasan élnek.
Sikerült megtalálni a szegfű-sodrómoly természetes ellenségét, parazitáját (Apanteles xanthostigma).
