Szeretjük azzal hitegetni magunkat, hogy egy szelet sütemény nem árt. És ha egy szelet oké, akkor bizonyára kettőtől sem lesz semmi komoly bajunk. Normális, hogy ebédre rohanás közben bekapunk egy hot dogot, vagy elmajszolunk egy csomag kekszet. A hétvégi ebéd elképzelhetetlen anélkül, hogy ne koronáznánk meg valamilyen desszerttel.

Az első suhintás

Mindenkinek akad gyenge pontja, a kicsapongó, értékeket nélkülöző táplálkozás elsőként ezt fogja megcélozni. Ezért van az, hogy ugyanazon táplálkozás mellett az egyik embernél kialakul egy tünet, míg a másiknál nem. Ezt egyesek könnyelműen úgy értelmezhetik, hogy védettebbek, erős az emésztőrendszerük, különlegesen jó helyzetben vannak, jó géneket örököltek, stb. De erről szó sincs. A bajok mindenkinél elkezdődnek, csak mindenkinél máshol mutatkoznak meg.

A következő pofon

Aztán persze, ha a figyelmeztetések ellenére sem indulunk el a jó irányba, jönnek a komolyabb problémák. Illetve egyes szervek kimerülése kihat a többi szervre is, és elkezdenek gyarapodni a problémák: májkárosodás, kardiovaszkuláris panaszok, cukorbetegség, daganat, mozgásszervi problémák, mentális zavarok, csontritkulás, etc.

A végső csapás

Ezt nem kell túlragozni, mindezek következménye számtalan elvesztegetett, jó állapotban tölthető életév. Mindaz, ami ilyenkor történhetne velünk, amit tehetnénk, tanulhatnánk és kipróbálhatnánk. És akkor ott vannak a gyermekeink és unokáink, akiknek túl korán kell majd megbirkózni a hiányunkkal.

Nyomós érv az anyagiak, mivel a feldolgozott szénhidrátok a legolcsóbb lehetőség arra, hogy ideig- óráig elhallgattassuk korgó gyomrunkat. De sajnos ezektől sokkal hamarabb fogunk ismét megéhezni, mintha valami komplexebb, rostosabb ételt fogyasztanánk. Ezt a kísérletet bárki elvégezheti önmagán, mert a személyes tapasztalat a legfontosabb. Ügyesen összekombinált növényi alapanyagokból is lehet nagyon ízletes, igen jó telítőértékű ennivalókat készíteni. És összességében véve még az is lehetséges, hogy anyagilag is sokkal jobban jövünk ki belőle.

Másrészt valószínűleg gyakran nem is vagyunk tudatában mikrobiótánk kérlelhetetlenségének. Finomított szénhidráttal felhizlalt, megszaporított baktériumaink még többet követelnek majd. Hiszen többen vannak, többet is akarnak. És még többen lesznek, ha megadjuk nekik, amit kérnek. Talán furcsa lehet ezt hallani, de az ízlésünk nem feltétlenül minket jellemez, sokkal inkább elképzelhető, hogy a mikrobiótánk áll a háttérben. Tehát nem mindig tanácsos bedőlni a kívánósságnak. Gondoljuk át józan ésszel, hogy mi lehet az oka. És ha gyanakszunk, bíráljuk felül és együnk inkább normális ételt, ahelyett a tábla csoki vagy doboznyi jégkrém helyett.

Ha nincs elég érték az ételeinkben, a szervezetünk további evésre fog minket motiválni abban a reményben, hogy végre megkapja azokat a dolgokat, amikre szüksége van. Ezeket a problémákat a jobb minőségű és nem a nagyobb mennyiségű élelmiszer oldja meg.

Amennyiben szeretnénk megelőzni – vagy esetleg kezelni- a civilizációsnak kikiáltott nyavalyákat, illetve az időskorral összekapcsolt betegségeket, mikrotápanyagokban gazdag valódi táplálékot ajánlott fogyasztanunk.