0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 15.

Tatamiról a lovardába

Ungvári Miklós neve sokaknak ismerősen csenghet a cselgáncsozók világában, vagy ha csak a sok-sok európai és világszintű versenyen elért sikerre gondolunk, amivel megörvendeztette a magyar közönséget.

Kicsi kora óta meghatározó szerepet játszanak az életében a lovak, most erről tudhatunk meg többet.

Fotók: Távlovagló és Távhajtó Szakág; Kincsem Park

A londoni olimpián szerzett ezüst­érmed után nagy feltűnést keltett, mikor felbukkantál lovaseseményeken. Minek volt ez köszönhető?

Talán akkor volt valamivel hosszabb szabad­időm, lehetőségem arra, hogy a hobbijaimnak éljek egy picit. Óriási teher szakadt le rólam az olimpia végével, az olimpiai éremmel. A hétvégéimen, ha tehettem, a lovak játszották a főszerepet, de persze nem tudtam olyan intenzíven foglalkozni vele, ahogy szerettem volna. Versenyidőszakban viszont a lovasversenyeket el kellett felejtenem, az edzőm féltett, ezért tiltott tőle.

Honnan jött a lovas kötődés, a lovak szeretete?

Talán sokan nem tudják rólam, de mi tízen vagyunk testvérek. Nem voltak autóink otthon, viszont lovunk volt, kettő is. Érdekes módon csak kettőnknek, nekem és az öcsémnek maradt meg ez a lószeretet hosszú távon is.

Hogyan csöppentél bele a díjugratásba? Rajtengedélyvizsgád van és rendszeresen indultál, indulsz versenyeken is.

A díjugratásba is az öcsém miatt csöppentem bele, de Hargitai János edzőmnek is köszönhetem, hogy „megfertőzött” a szak­ág szeretetével. A testvérem ilyen irányú szakiskolát is végzett. Ő kezdett először versenyezni közülünk, és utána én is kedvet kaptam. Nagyon élvezem a mai napig a versenyhétvégék hangulatát.

Miért szereted a lovaglás ezen ágát? Milyen lovakon indulsz? Milyen eredményekkel?

Azt mondhatom, minden szakágat kedvelek valamiért. Mindegy is, csak ló legyen benne. A díjugratás után a távlovaglás áll a szívemhez legközelebb jelen pillanatban. Kisebb-nagyobb sikereim vannak. 125 centiméteres pálya volt az eddigi legmagasabb teljesítményem. Általában saját lovaimmal járok a versenyre, de volt már arra példa, hogy az edzőm fiatal lovával, vagy egy-egy jó barátom lovával is starthoz álltam.

A Fiatal Távlovak Világbajnokságán Somorján, a 120 kilométeres távlovasversenyen idén nyáron

Távlovaglásban Parti Imre által tenyésztett turáni lovon indulok. Ebben a szakágban már évek óta versenyzem, magyar bajnoki helyezés és érem is van már a gyűjteményemben. Amire a legjobban büszke vagyok, hogy az általam három éve képzett lovammal a Fiatal Lovak Világbajnokságán is starthoz tudtam állni, és szépen szerepeltünk, 13. helyezést értünk el. (Erről a szeptemberi Pegazus távlovas rovatában írtunk bővebben – a szerk.)

Nem nyugodtál le és több show-számban is feltűntél, így a Nemzeti Vágtán is. Miért jó itt versenyezni?

Egy sportoló életében mindig kellenek a kihívások, így vagyok ezzel én is. Éppen ezért az adrenalin, a versenyláz itt mindig jelen tud lenni az életemben. Talán ezek az kis „El Caminók” az életemben arra is szolgáltak, hogy a versenyzési vágyamat kielégítsem ilyen formán is; újabb és újabb határokat fedezzek fel és lépjek át az életemben. Ezek a kihívások a mindennapjaimat megszínesítik.

A távlovaglással mikor kerültél szorosabb kapcsolatba? Mit ad számodra?

Az elmúlt években fűztük szorosabbra a szálakat. Ez a lovaglás egyik legősibb módja. És az is szempont, hogy nem néhány percet töltünk a ló hátán versenyzéssel, hanem hosszú órákat. Ez teljesen magával ragadott. Amikor pedig egy olyan társaság gyűlik össze, mint például a világbajnokságon, ahol egyszerre akár több száz ló is indulhat, az tényleg óriási adrenalinbomba.

Jelen pillanatban Hála nevű lovamat lovagolom, akit Parti Imre tenyésztett. 40-60-80-100-120 kilométerek vannak mögöttünk. Idén még egy 140 kilométeres távban gondolkodom az év zárásaként.

Emellett mindenképp szeretnék vele kijutni egy nagy versenyre, esetleg a királykategóriában, ami már 160 kilométer.

Go-3 Hála P nevű turáni lovával a fiatal lovak távlovas világbajnokságán

Miért szereted ezt a nehéz és monoton sportot?

Egy olyan állattal dolgozunk együtt, aminek önálló gondolata van. Nem beszélünk közös nyelvet, ennek ellenére képes bármit megtenni, hogy eredményesek legyünk. Hatalmas akadályokat ugrunk vagy éppen több száz kilométert elvisz a hátán. Ez a kapcsolat ember és állat között fantasztikus. Akár a feltöltődésben, akár kiegészítő sportágként nekem tökéletes.

Olyan pici izmokat erősít, amit a judo nem, illetve javítja a mozgáskoordinációmat. Az én olimpiai sportágamban, a judóban is ezek nagyon hasznos dolgok és profitáltam belőle, így a lónak és a lovaglásnak nagyon sok mindent köszönhetek.

A lovaglás minden pillanatban ad valamit neked. Tényleg azt gondolom, hogy ha a munkád a hobbid és fordítva, az a legjobb dolog az életben.

Ha esetleg úgy alakul, hogy elbukok, pont ugyanúgy, mint a judóban is, felállok és keresem a megoldást, a javítási lehetőséget. Mitől lehetnék jobb vagy eredményesebb.

Hogy van időd a sok elfoglaltságod mellett felkészülni, felkészíteni a lovat?

Erre mindig azt szoktam mondani, úgy, hogy van saját lovam. Ha nincs saját lovad, akkor nem is lesz rá időd. Úgy tervezem a napjaimat, hogy legyen időm a felkészülésre. Előfordult már persze, hogy például egy távlovasversenyre készülve csak este mentem ki az erdőbe lovagolni. Edzés előtt vagy után, vagy esetleg közötte, de mindig besűrítem valahová a lovaglást. Mindezek mellett, ha otthon alszom Cegléden, ahol a lovak is vannak, könnyű dolgom van, mert csak néhány lépés, és ott vagyok a lovak között.

Az ügetősport egy teljesen más szelete a lovaséletünknek, hogy kerültél a Kincsem Parkba?

Az ügetősportba jó néhány évvel ezelőtt kóstoltam bele. Egy kedves barátom invitálására látogattam el először a pályára. Ezután pedig egyszer csak ott találtam magam az Ügetőszilveszteren. Azóta is rendszeres látogatója vagyok a versenyeknek.

Ungvári Miklós és Zero di Jesolo a 2022-es Ügetőszilveszteren

Mit adott neked a legendás Ügetőszilveszteren való részvétel, hogyan lehet felkészülni a színészek-sportolók hajtására? Szerinted mitől ilyen népszerű ez a versenynap?

Megtisztelő és felemelő, hogy olyan helyen hajthatok az év utolsó napján, ahol nagyjaink hajtanak és hajtottak. Számomra az is megtisztelő, hogy olyan legendás ló nevét viseli a hely, mint Kincsem. Nemcsak hazánkban, de a világban is nagyon híres versenyló volt.

Ugyanez az érzésem a Nemzeti Vágtán is, ahol a Hősök terén versenyezhetek. Ezeken a helyeken nézőként és versenyzőként jelen lenni semmihez sem hasonlítható érzés. Nehéz szavakba önteni, inkább érezni kell.

Az, hogy a Kincsem Park ilyen fantasztikus közönséget varázsol a lelátókra évek óta, az számomra lenyűgöző. Annak örülnék, ha az év többi versenynapján is ilyen népes publikum látogatna el futamokra. Ilyen egyébként a Derby hangulata is, fantasztikus.
Ügetőszilveszter 2022

Az élsportból milyen tapasztalatot és tulajdonságokat tudsz átültetni? Mit adtak neked a lovak?

Nagyon sok mindent tudok átvinni nemcsak másik sportba, de a mindennapjaimba is. Azt mondjuk a judóra, hogy az sokkal több, mint sport, judósnak lenni életforma. Rengeteg minden megfogalmazódik egy judós fejében. Az ellenfél iránti tisztelet, kitartás, odafigyelés. Ahogy judóban mondani szokás: minél mélyebbre hajtja a kalász a fejét, annál több szem van benne. Ez a sportág egy egész életen át tanít, nevel minket. Ezt mind-mind átviszem magammal a hobbimba, sportomba.

Sok ember szeret, követi a pályádat. Kiknek ajánlod a lovaglást és miért? Illetve a cselgáncsot, aminek mindent köszönhetsz?

Azt gondolom, hogy mindenki számára nagyon fontos a mozgás, legyen az bármilyen sporttevékenység. Bár minden sport nevelő célzatú, a judóra talán ez még egy kicsit jobban érvényes. Nem az a fontos, hogy mindenki bajnok legyen, csak szeressék a mozgást, a sport örömét. Ha a lovaglásról beszélünk, akkor a legfontosabb a lovak szeretete, ez legyen benne a fiatalokban, a többit már ez hozza majd magával.

Forrás: Pegazus

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: