Akár a nem vegyi vagy biotechnikai kezelésekről, akár a „lágy” vagy a „kemény” atkaölő szerekről legyen szó, mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai. Leginkább hatásosságukban különböznek egymástól, és ez gyakran a környezeti feltételektől függ. Azonban arról, hogy a gyakorlatban a méhészek milyen arányban és hogyan alkalmazzák a különböző módszereket, nem állnak rendelkezésünkre tapasztalati adatok.
Az előző számban bemutatott felmérésben 28409 méhész 507 641 kaptáron alkalmazott, Varroa elleni védekezési gyakorlatát vizsgálták meg 30 európai országban (Brodschneider et al. 2022. Spatial clusters of Varroa destructor control strategies in Europe. J Pest Sci, DOI: 10.1007/s10340-022-01523-2).
A feldolgozott tanulmány a 2020 tavaszán végzett nemzeti felmérések befejezése után 30 európai országból visszaküldött adatok felhasználásával született összegzés, amely a maga nemében úttörőnek mondható,
A méhészeket arra kérték, hogy jelöljék meg azt a hónapot (2019. áprilistól 2020. márciusig), amikor a méheiket Varroa ellen figyelték és/vagy megkezdték a Varroa elleni védekezéssel kapcsolatos tevékenységeket, függetlenül a vegyszerek jogi státuszától a részt vevő országokban. Az eredményeket „R” statisztikai szoftver használatával értékelték ki.
A 30 országot és az előző számban ismertetett 19 Varroa elleni védekezési módszer alkalmazását (beleértve a monitorozást is) korrespondenciaelemzés (correspondence analysis, CA) segítségével becsülték meg. Egy utólagos hierarchikus klaszterezést végeztek, és az országokat hozzárendelték a különböző klaszterekhez (2. ábra).
Az elemzéshez 28 409 érvényes válaszból álló minta állt rendelkezésre 30 ország méhészeitől, akik együttesen 507 641 kaptárt kezeltek. A legtöbb válasz Németországból érkezett (37,3 százalék), ezt követi Hollandia és Csehország. Bulgáriában, Görögországban és Spanyolországban volt a legmagasabb a nagyméretű méhészetek (több mint 150 kaptár) aránya. Belgiumban és az Egyesült Királyság országaiban az ebbe a kategóriába tartozó válaszadók nem járultak hozzá ehhez a felméréshez.
Mind a 19 módszert alkalmazták (azaz az összes felkínált lehetőséget legalább egyszer kiválasztotta legalább egy válaszadó az adott országban) Belgiumban, Lettországban, Romániában, Szerbiában és Ukrajnában, míg Norvégiában csak 8 különböző Varroa-ellenőrzési/védekezési intézkedést alkalmazott az összes válaszadó együttesen.
Az összes módszerből 6 fordult elő minden országban: a Varroa-fertőzöttségi szint nyomon követése, a herefiasítás eltávolítása, a hangyasav rövid és hosszú távú szublimálása, oxálsav-csepegtetés és -szublimálás. A folyékony kumafosz csepegtetését csak 9 országban alkalmazták.
A Varroa elleni védekezési módszerek tényleges (legalább egyszeri) alkalmazása alapján három klasztert alkottak (2. ábra). A III. klaszter (amely főleg kelet-európai országokból áll) méhészei lényegesen kevesebb különböző védekezési lehetőséget alkalmaztak, mint a másik két klaszterbe sorolt méhészek.
Vizsgálták továbbá a méhészek által alkalmazott különböző módszerek országos szintű megoszlását is. Ebből kiderült, hogy Walesben, Görögországban, Norvégiában, Hollandiában és Írországban a méhészek több mint 20 százaléka nem alkalmazta a módszerek egyikét sem, vagy nem jelezte azt.
A 3. ábra a három különböző klaszter 6 fontos Varroa-szabályozási lehetőségének szezonális alkalmazási mintáját mutatja be. A különböző országokban tartott családok teljes számának becslését is magában foglaló extrapoláció alapján azt találták, hogy Európában a legtöbb méhcsaládot amitrázzal kezelik (csík vagy aeroszol: 34,0 + 28,0 százalék); ezt követi az oxálsav csepegtetése (34,0 százalék).
A felmérésben a 28 409 európai méhész által a Varroa elleni védekezéssel kapcsolatban leggyakrabban alkalmazott tevékenység a Varroa atkák fertőzöttségének megfigyelése volt. Ez azt sugallja, hogy a részt vevő méhészek 63 százaléka megalapozott döntéseken alapuló védekezési módszereket alkalmaz, ami jó kártevő elleni kezelési stratégiát jelez.
Noha a tanulmánynak nem az volt a célja, hogy a „kezelés nélküli” méhészet tendenciáit azonosítsa, legalább feltételezhetjük, hogy ezek a méhészek tartanak rezisztens méheket, az egyes országokból érkező beszámolók alapján.
Bagóné dr. Vántus Viola
tudományos munkatárs,
PTE ÁOK Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet
