0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 25.

„Hunlandos” borjúnevelési megoldások

Szakmai nap keretében kaphattunk betekintést a Hunland-nál folyó szakmai munkába, a Magyarországon egyelőre még kevésbé ismert borjúnevelési technológia bemutatásával.
A borjúnevelési szakmai napon a cég több, mint 200 partnere vett részt
Fotó: Hunland

A Hunland Csoport nevének hallatán sokaknak egy kereskedő cég villan be, azonban ennél jóval szerteágazóbb tevékenységet végeznek. Az élőállat-kereskedelmet a legmagasabb minőségben végzik partnereik igényeinek való maximális megfeleléssel. Ezért borjúnevelést is végeznek a telepeiken, teszik mindezt egy hazánkban még kevéssé ismert technológiával.

Janssen Jos: a kereskedelmi tevékenységnél jóval szerteágazóbb a munkánk
Fotó: Hunland

A szakmai napon Janssen Jos, a Hunland cégcsoport tulajdonosa köszöntötte a résztvevőket, akik Guti Zoltán termelési igazgató előadásából ismerhették meg a Hunland takarmányozási koncepcióját és eredményeit. Arról a körforgásról beszélt, amin keresztül a borjútelepen a borjakat 2-12 hetes korukig hizlaldában nevelik, ezután a központi telepen, TMR-re való átállást követően, a növendéknevelő telepekre helyezik ki.

A tenyésztésbevételt követően a vemhesüsző-telepre és végül ismét a tejelőtelepekre kerülnek az állatok.

Az egyes fázisok nem egy telepen zajlanak a Hunlandnál.

A technológia eredményei

Az első két hétben, a technológia szerint fagyasztott, pasztörizált kolosztrumot olvasztanak föl, és itatnak meg a borjakkal naponta egy alkalommal, a borjak méretétől függően 3-3,5 liter mennyiségben. Ezen kívül teljes tejet kapnak, az első héten kétszer két kiló, a második héten kétszer három kiló mennyiségben, és elkezdik a borjú presarter granulátumot az állatok elé tenni, hogy „ismerkedjenek” vele. Az állatokat kéthetente szállítják át a központi telepre, az istállókba. A szállítást mindig egészségügyi kontroll és szarvtalanítás előzi meg.

A Hunland marhatelepét csak kocsiból tekinthették meg az érdeklődők
Fotó: Hunland
A borjútelep egy 4608 férőhelyes istálló, 16 teremmel, 24 boksszal, és ebben tizenkét darab borjúval, azaz 288 állatot tudnak elhelyezni egy teremben, ahol teljes mértékben holland technológiát alkalmaznak.

Minél jobban igyekeznek automatizálni a telepeket a munkaerő kiváltásara, mert nagyon nehéz munkaerőt találni, az automatizálás pedig gyakorlati megoldást jelent erre a problémára. A tejelőtelepről való beérkezés után az állatokat egyedi mérlegen megmérik, majd egy szkenner segítségével leolvasott adatok (fülszám, súly, minősítés, fajta, szín) bekerülnek az állatnyilvántartó rendszerbe. SEUROP minősítési rendszert alkalmaznak. Ezt a rendszert „hunlandosították”, és minden egyes beérkező és kimenő állat minősítésére használják.
Az állatokat súly szerint öt kategóriába csoportosítják. A legkisebb, 55 kilogramm alatti borjak mindig egyedi babyboxba kerülnek tizenkettesével, ahol minimum két hetet tartózkodnak. Majd ezeket a boxokat elbontják, és így ez a tizenkét állat alkot majd egy csoportot. Az itatási protokoll szerint 6 hetes időszakban zajlik a tejitatás, naponta kétszer itatnak 125 gramm koncentrációban, reggel és esete. Mindez azt jelenti, hogy 23,6 kilogramm tejpótlót, tejport fogyasztanak el a borjak. Két fázisú tejporitatás történik a telepen. A kettő között az a különbség, hogy az egyik tejpor tartalmaz sovány tejport, míg a másik nem. Tapasztalataik szerint a sovány tejpor első két hétben történő alkalmazásával mind állategészségügyi, mind anyagforgalmi szempontból jobb állapotú borjúkat tudtak nevelni.

Kiscsoportos telepbejárás Janssen Jos-szal
Fotó: Hunland
A telepen kész tápot etetnek szecskázott szalmával keverve.

Ezt a technológiát kevesen alkalmazzák Magyarországon. Nagyon fontos, hogy a szalma megfelelő szecskaméretű, illatú és minőségű legyen a takarmánykeverék mellett, mert ha ezek nem megfelelőek, az visszavetheti az állatok takarmányfelvételét. A takarmánykeverékek esetében kiemelten esett szó a fehérjetartalomról, különösen a megfelelő lizintartalomról: borjúnevelő esetében 0,5, prestarter esetében 0,83 g/kg lizintartalom az ideális. A takarmány rosttartalmát illetően nem mindegy, hogy búzaszalmával, szójahéjjal vagy répaszelettel érjük el az ideális rostmennyiséget. Nem mindegy annak emészthetősége. A Hunland szakemberei szójahéjat és répaszeletet használnak rostbevitelre a borjútápjaikban. Ezzel ugyan drágább terméket kínálnak a piacon, ami azonban sokkal biztonságosabb és sokkal jobban működik – állítják az eredményeik alapján.

A technológiával elért eredményekről is beszámolt a szakember.

A teljes 2022-es év és a 2023-as év 1-9 hónap eredményeiből üszőborjak esetében kiderül, hogy az átlagos beérkező súly 52 kiló körüli 2600, illetve 2200 beérkező állat esetében.

A kimenő súlyuk eléri a 170, 160 kilogrammot. Átlagosan 114, illetve 109 napot töltenek az állatok a telepen, ahol napi 1 kilógramm tömeggyarapodást érnek el. A takarmányfogyasztás eredményeit vizsgálva ugyanebben az időszakban azt tapasztalták, hogy szinte ugyanannyi kilogramm takarmányt fogyasztottak el az állatok a bennállási idő alatt: egy borjú 158, 159 kilogramm takarmányt, 19,4, illetve 20 kilogramm tejport, illetve 12,6 és 15 kilogramm szalmát fogyasztott el egy borjú. A költségeket illetően elmondták, hogy 2,58 euró napi takarmányozási költségből állítanak elő egy borjút ezen a telepen. A takarmányköltségek az összköltség 60 százalékát teszik ki.

Állategészségügyi megoldások

Ügyelnek a tejitatás összes higiéniai kérdésére
Fotó: Hunland

Dr. Balajthy Bálint, a Hunland Csoport állatorvosa az intenzív borjúnevelési technológiájuk és annak állategészségügyi vonzataival kapcsolatban osztotta meg tapasztalatait. Mint fogalmazott, céljuk, hogy olyan állatokat neveljenek fel, amelyek megfelelően fel vannak készítve egy hosszú utazásra, és akár egy teljesen új környezetre. Ennek fontos eleme a nyomon követés, ugyanis a célországokból kapott információk alapján tudják saját protokolljaikat tökéletesíteni.

Állataik származását tekintve elmondható, hogy a bikáik szerte az országból, üszőik pedig saját tejelő tehenészetükből és néhány kiemelt partnerüktől érkeznek.

Az állatorvos szerint a legnagyobb kihívás, megelőzni a problémákat egy olyan helyzetben, amikor több állományból származó állatok keverednek. Ennek a megelőzésnek öt fő pontja van: higiénia, vakcinázás, csoportosítás, istállóklíma és takarmányozás.

Higiéniai szempontból fontos kiemelni, hogy termeiket all in – all out rendszerben telepítik, a felületek pedig jól fertőtleníthetők. Amikor egy csoportot kitelepítenek, elsőként egy száraz takarítással kezdenek, ezt egy robotos mosás követi, amit kiegészítenek egy kézi mosással, ezután hagyják a termeket kiszáradni, fertőtlenítenek, pihentetnek, majd a betelepítés előtt ismét fertőtlenítenek.

Fotó: Hunland

Erre a szigorú higiéniai rendre azért van szükség, mert a beérkező állatok kórokozókat, baktériumokat, vírusokat hoznak magukkal. Ezeket a kórokozókat egymásnak is átadják, ami még nagyobb leterheltséget jelent az immunrendszerüknek.

„Ha nem takarítunk, fertőtlenítünk megfelelően, akkor az előző csoportok kórokozóival is meg kell küzdeni borjaknak” – figyelmeztetett az állatorvos.
Következő pont a vakcinázás.

Állategészségügyi szempontból a legnagyobb kihívást a légzőszervi megbetegedések jelentik.

Ezért a beérkező borjakat intranazálisan vakcinázzák, azaz orrba adják a legfőbb vírusok elleni vakcinákat. Ezek a vakcinák sokkal gyorsabb ellenanyagválaszt adnak a klasszikus, izomba, bőr alá adott vakcinákkal szemben és sokkal kevesebb a mellékhatás jelentkezik. A szállítás után beérkező borjú parenterális vakcinázása után sokszor láz alakul ki. A láz következménye, hogy a borjú visszautasítja a tejet, legyengül, és könnyen megfertőződik másodlagos kórokozókkal. Ezek a vakcinák nagyjából 90 napos védelmet nyújtanak, ezért a későbbiekben már a klasszikus, izomba, bőr alá adandó vakcinákat használják, így kialakítva a hosszú távú védelmet. Exporttevékenységükből fakadóan a hétköznapi használatban nem megszokott vakcinákat is alkalmaznak, mint például a leptospira, a tarlósömör vagy fertőző keratokonjuktivitis ellen. A vakcinázás tekintetében céljuk, hogy a tenyésztésbevétel előtt minden állatuk DVD ellen is immunizálva legyen.

Kétfázisú tejporitatás történik a borjútelepen:
az egyik tartalmaz sovány tejport,
míg a másik nem
Fotó: Hunland

Az istállóklíma szintén a légzőszervi megbetegedések szempontjából fontos. Ezekben az istállókban soha nem teljesen száraz a padozat, ezért a hőmérsékletet  nagyjából 16 Celsius fok felett kell tartani. Ha a hőmérséklet tartósan csökken, sokkal nagyobb esetszámmal találkozhatunk ízületgyulladással és légzőszervi megbetegedéssel.

Az istállót padlófűtéssel és számítógép által vezérelt szellőztető rendszerrel szerelték fel.

A téli hidegebb időben a szellőztetést lassítják, így kevesebb lesz a be- és kiáramló levegő, ezért magasabb lesz a belső hőmérséklet. Természetesen ilyenkor az ammónia koncentrációja elkezd növekedni, azonban erre egy alternatív megoldást vetnek be. Olyan baktériumkultúrával kezelik a lagúnát, amelynek köszönhetően csökken az ammónia termelése. Így jobb minőségű levegő lesz az istállóban, alacsonyabb légcsere mellett is.

A csoportosítás állategészségügyi jelentősége abban rejlik, hogy teljes kontroll alatt tudják tartani állatokat.

A takarmányozás célja, hogy a beérkező, utaztatott, több állományból érkező állatoknak enterális oldalon is kedvezzenek. Ügyelnek a tejitatás összes higiéniai kérdésére: tiszta tejtaxik, megfelelő keverési és itatási hőmérséklet, koncentráció, és figyelnek arra is, hogy a két itatás közötti idő a lehető legközelebb legyen a 12 órás periódushoz.

Fotó: Hunland

Az emésztőszervi megbetegedésekre rátérve az állatorvos elmondta, hogy ismét a vakcinázási protokoll került előtérbe. Tehenészeteikben vakcináznak rota-, koronavírus és E coli ellen. Ennek köszönhetően a korai borjúszakaszban ezek a betegségek jellemzően nem fordulnak elő. A kriptosporidium ellen a tehenészetekben a borjak élete első hetében folyamatos megelőző kezelés zajlik. A kokcidiózist illetően elmondható, hogy annak köszönhetően, hogy all in – all out rendszerben dolgoznak, illetve, hogy rácspadozat van az állatok alatt, az oociszták nem tudnak feldúsulni, nincsen csurgaléklé, így ez a probléma nem igazán merül fel a telepen. Azt azonban már ők is tapasztalták, hogy amikor az állatokat kihelyezik mélyalomra, akkor a probléma sokszor megjelenik.

A kriptospirozis és a kokcidiozis esetében is felhívta a figyelmet a szakember, hogy ne csak a gyógyszereket alkalmazzuk, hanem olyan fertőtlenítőszereket használjunk, amelyek megfelelően széles spektrumúak és alkalmasak ezen kórokozók elölésére is.

Nagyon nagy eredménynek tartja Balajthy Bálint, a Hunland Csoport állatorvosa, hogy emésztőszervi megbetegedésekre egyáltalán nem használnak antibiotikumokat. Ha ilyen problémával találkoznak, akkor a táp rosttartalmát növelik, esetleg elektrolitokat, probiotikumokat használnak. Tíz éve egy telepirányítási program segítségével dolgoznak, amiben minden állat adatát és gyógykezeléseket nyilvántartják.

Fenntarthatósági célok

Fotó: Hunland

A Hunlandnál folyamatosan kutatnak és fejlesztenek, erről Gubó Eduárd kutatás-fejlesztési projektmenedzser beszélt.

Előadásában beszámolt arról a Hunland telephelyein folyó kutatásról, amiben Anavrint, egy természetes alapanyagokból készült takarmánykiegészítőt adtak a szarvasmarháknak.

Eredményeik alapján a kiegészítő 18-20 százalékkal csökkenti a szarvasmarhák metánkibocsátását, emellett pedig többlethozamot is eredményez: súlygyarapodást, tejhozam-növekedést tapasztaltak és 40-70 százalékkal kevesebb antibiotikumra volt szüksége az állatoknak. A Hunland ezzel fenntarthatósági célkitűzéseinek is eleget kíván tenni. E célkitűzéseik közé tartozik, hogy fellépjenek az éghajlatváltozás ellen, mégpedig úgy, hogy csökkentik az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, emellett részt vesznek az ökológiai gazdálkodásban és törekednek a karbonsemlegesség elérésére is.

Fotó: Hunland

Szakirodalmi adatok alapján ismert, hogy egy átlagos szarvasmarha körülbelül 150 köbméter metánt bocsát ki évente.

Az elmúlt két évet figyelembe véve minden évben több, mint egymillió köbméter metánnal kevesebbet bocsájtottak ki ennek az adalékanyagnak köszönhetően.

A termelés oldaláról nézve pedig 4000 tehén esetén egyéves periódusban, hogyha csak egyetlenegy plusz liter tejjel számolunk, az 1460 tonna plusz tejet jelent a termelésükben. Ez 58 tejszállító kamion mennyiségével egyezik meg, és hogyha napi plusz 50 gramm súlygyarapodást számolunk, fél éves periódusban 15 ezer marhánál, ez 135 tonna élő súlyt jelent pluszban, ami 7 kamionnyi állattal egyezik meg – összegezte a szakember.
A szakmai nap a 4600 férőhelyes borjútelep látogatásával, valamint a központi marhatelep bejárásával zárult. A résztvevők testközelből szemlélhették meg a teljes folyamatot a borjak telepre érkezésétől a takarmányozásig, betekintést nyerve a telep mindennapjaiba.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu/Hunland

Magazin ajánló: