Aki tehenet, kecskét tart, tudja, mennyivel jobb az a tej, amit ő maga fejt, mint bármilyen boltban vásárolt tej, vagy annak látszó élelmiszeripari termék.
Manapság sokféle álláspontot olvashatunk, hallhatunk a médiában, felsorakoztatnak érveket és sok esetben ellenérveket is a házi tej fogyasztásával kapcsolatban. Kissé közhelyesen hangozhat, de néhány évtizeddel ezelőtt, a nagyszüleim idejében természetes volt, hogy az utcánkban több háznál tartottak tehenet, melyeket fejtek, tejüket napi szinten fogyasztották. A mai modern világban azonban egyre inkább háttérbe szorul a házi tej, és nagyobb teret nyernek a boltok polcain fellelhető tejtermékek, tejjel kapcsolatos elnevezésű italok/ivólevek.
Kistermelőként talán elfogult vagyok, de miután én magam is házi tejet iszom, akár magában, akár reggeli kakaóként, netán egy kis aludttejet eszem uzsonna gyanánt aszalt gyümölccsel – mely esetemben aszalt áfonya –, a sajtokról nem is beszélve. Éppen ezért úgy döntöttem, utánanézek néhány tudományos kutatásnak, összegzem az azokban található megállapításokat a házi tej fogyasztásának az emberi szervezetre gyakorolt hatásával kapcsolatban.
A tej tápanyagai
A tej évezredek óta fontos tápláléka az emberiségnek, de az embereket érdekelni kezdte, hogy a nyers tej veszít-e táplálóértékéből a feldolgozás során. Számos olyan ásványi anyag található a tehéntejben, amely a tudósok szerint jótékony hatással van az emberi szervezetre (Molnár K., 2011).
A tej kiváló kalciumforrás, mert nemcsak sok kalciumot tartalmaz (120 mg/100 ml), hanem a kalcium felszívódását és hasznosulását elősegítő összetevőket is (tejcukor, megfelelő pH, D-vitamin).
A felnőttek és a gyermekek napi kalciumszükséglete a tej és tejtermékek fogyasztása nélkül nem biztosítható. A kiegyensúlyozott táplálkozási ajánlás éppen ezért napi ½ l tej, illetve annak megfelelő tejtermék fogyasztását javasolja.
A tej nagyon könnyen és jól emészthető táplálék, ezért része különböző diétás terápiáknak is.
Ha az egyénnek gondot okoz a tej megemésztése, akkor a bélben lévő, cukorbontó enzimek hiányáról van szó, ami nem általános jelenség, hanem csak az egyén egészségügyi problémája. Ez az úgynevezett laktóz intolerancia, ami az európai lakosság 7–20%-nál fordul elő. (A tejfehérje-allergia betegség, nem azonos a laktózérzékenységgel!)
A tej zsírtartalma elősegíti a benne található D-vitamin felszívódását. A tej koleszterintartalma arányos a tejzsírtartalmával; 100 ml tej mindössze 10 mg, míg 1 db tojás például 200 mg koleszterint tartalmaz. Egy pohár (200 ml) félzsíros tej energiatartalma két alma energiatartalmának felel meg!” (naszajtej.hu)
Véd a ráktól
Állatkísérletek alapján bizonyítottnak látszik, hogy a takarmányhoz kevert szintetikus KLS (konjugált linolsav) gátolja a gyomor és a bőrrák kialakulását egerekben, valamint a bélrák és az emlőrák kifejlődését patkányokban. Bár in vitro kísérletekben a KLS több emberi szövet esetében is jelentősen csökkentette a rákos sejtek proliferációját, az nem ismert, hogy hatása mennyiben módosul in vivo körülmények között. Az emberi szervezetben a kedvező élettani hatások kiváltásához szükséges napi KLS-bevitel mennyisége sem ismert, csupán állatkísérleteken alapuló becsült értékek állnak rendelkezésre. Az ember KLS-fogyasztása és a rosszindulatú daganatos betegségek kialakulása közötti kapcsolat kimutatása nehézségekbe ütközik, mivel a kísérletben résztvevő önkéntesek táplálkozási szokásait akár évtizedeken keresztül rögzíteni kellene, hogy a KLS-bevitel összevethető legyen a betegségek kialakulásának mértékével. A kísérletben résztvevő önkéntesek életmódjában és környezetében nagy eltérések lehetnek, szemben az azonos kísérleti körülmények között tartott állatokkal, s így a zavaró faktorok hatását csak nehezen lehetne csökkenteni vagy kiküszöbölni.
Úgy gondolom, az előzőekben összegyűjtött néhány megállapítás világosan rávilágít arra, hogy a házi tej fogyasztásának az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról szóló rémhírek nem állják meg a helyüket. Számos példa bizonyítja a tejben rejlő jótékony alkotóelemeket, melyek az emberi szervezet számára is hasznosak és mondhatni, nélkülözhetetlenek. Kistermelőként sokszor megbotránkozva hallom, hogy „félnek” a házi tej fogyasztásától az emberek. Mindemellett természetesen megértem, miért is választják sokan a boltban kapható ivókat, hiszen azok szavatossága hosszabb időre szól, nem szükséges külön felforralni azokat.
A tejtermékek számos étkezés részét képezhetik, mind tej formájában, mint azt korábban említettem, mind például túró vagy sajt formájában, melyek akár egy étel alapanyagai lehetnek, akár magukban, étkezések közti „nasiként” is fogyaszthatók.
Szeretném, ha az emberek nagyobb százaléka ismét bizalommal fordulna a kistermelők, az általuk megtermelt, kiváló minőségű – és nem mellesleg jóízű – házi tej felé.
(A felhasznált irodalom a szerzőnél megtekinthető)
