Leköszönése kapcsán életpályájáról, a szakággal kapcsolatos emlékeiről, élményeiről kérdeztük.
Fia, Bence (Tóth Benedek Máté) 1992-ben kezdett el lovastornázni, ő maga is ekkor ismerkedett meg a lovastornával – meséli Kati néni az otthonában tett látogatásom alkalmával. Mint felidézte,
– Szakmai munkámat egy német bírónő, Ulrike Rieder indította el, amikor a kaposvári világbajnokságon odaadta nekem a saját maga által írt, lovastornáról szóló könyvét. Még ugyanabban az évben letettem a bírói vizsgát Tállay Gyuri bácsinál, az akkori vezetőbírónál, néhány évvel később pedig már a nemzetközi bíróképzésre is jelentkeztem. Nem volt egyszerű dolgom, azelőtt nem volt magyar nemzetközi lovastornabíró, és hosszú időnek kellett eltelnie, amíg ténylegesen elismertek, befogadtak, idézte fel.
– Később viszont már én is, mi is a nagy lovastorna-család tagjai lehettünk. Ulrike Riederrel az első találkozásunk óta tart a barátság, sok közös élményünk volt, sok versenyen pontoztunk együtt.
Csak másnap tudtam meg, hogy hiába dörömbölt ott az éjszaka közepén, és hiába segített neki Rob (Rob de Bruin, holland bíró), nem ébredtem föl, így kénytelenek voltak közös erővel kinyitni egy másik szobát, és Ulrike ott aludt az első éjszaka. Rob az évek során szinte már a harmadik fiam lett, vele is rengeteget pontoztunk együtt.
Bíróként több mint nyolcvan nemzetközi versenyen vett részt Tóthné Héczey Katalin. Mint elmondta, járt Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Franciaországban, Finnországban, Svédországban, Olaszországban és Hollandiában, de visszatérő vendég volt Németországban és a Szovjetunióban is. Az egyik kedvence Skócia volt, ahol ugyancsak sokat pontozott, és legtöbbször családoknál lakott, nem szállodákban. – Nagyon szerettem oda járni, nagyon különleges lovardákat és rendkívül kedves embereket ismertem meg. Sokszor a férjem, Laci bácsi (Tóth László) is elkísért, és bár ő nem volt lovasember, ő is igazi barátokra tett szert. Ha egy versenyen nem volt ott, máris hiányolták a versenyzők, bírók vagy a szülők, mondta.
