A nemzetséget külön családként, rendként és osztályként helyezik el a mohák között. A Takakia a legrégebbi ismert szárazföldi növénynemzetség. Távolról a Takakia egy tipikus moha- vagy zöldalgarétegnek tűnik a sziklán, ahol nő. Közelebbről megvizsgálva apró hajtásai karcsú, kúszó rizómák gyepéből nőnek ki, amelyek ritkán magasabbak 1 cm-nél, és szabálytalan elrendezésű rövid, ujjszerű leveleket viselnek. A Takakia nemzetségbe mindössze két faj tartozik, és mindkettő a Tibeti-fennsíkon fordul elő – a kutatók által a világ tetejeként emlegetett területen.

A több mint 400 millió éves, a Tibeti-fennsíkon őshonos ritka mohafaj fantasztikus ellenálló-képességéről híres. A legszélsőségesebb időjárási körülményekhez alkalmazkodó növényt azonban most mégis a kihalás fenyegeti, méghozzá a gyorsuló klímaváltozás miatt. A klímaváltozás leginkább azoknak a földrajzi területeknek az ökoszisztémáját veszélyezteti, melyeknek egyébként is szélsőségesebb az időjárásuk. Pedig a növény egészen mostoha körülményekhez van szokva, hiszen az év nyolc hónapjában hó fedi, amikor pedig előbújik alóla, akkor rendkívül magas UV-sugárzásnak van kitéve.

Felfedezték ugyanis a lenyomatát egy 165 millió éves belső-mongóliai kövületen, amelyből arra következtettek, hogy a kinézetét befolyásoló genetikai változások már ekkor lezajlottak, mégpedig merőben eltérő időjárási körülmények között.