Lovasaink a téli időszakban sem tétlenkednek és büszkén képviselik hazánkat a nem mindennapi, embert és lovat próbáló sivatagi megmérettetéseken. Három elszánt magyar lány, Szösz Letícia, Mihók Orchidea és Fekete Patrícia élményein és tapasztalatain keresztül mutatjuk most be Abu-Dhabi, Wadi Rum és Doha távlovasversenyeit.

Mióta lovagolsz hivatásként az Emirátusokban?

2021 októberében kezdtem meg az emirátusi pályafutásom, kezdetben csak a privát istállónak lovagoltam, ahol dolgozni kezdtem, majd rövid időn belül az egyik sejkistálló felkért, hogy a női versenyeken vegyek részt velük, aztán ebből az lett, hogy egyedüli lányként minden olyan versenyre beneveztek, ahol a súlyhatár megengedte a szereplésem. Így igazán sűrű szezonokon vagyok túl.

Hány sivatagi versenyen vettél részt saját lóval?

Koheilan Szilajjal háromszor indultam a HH the President of UAE Endurance Cup elnevezésű versenyen, először 2017-ben, sajnos a 160 kilométer utolsó köre előtti állatorvosi kapuban nem felelt meg Szilaj metabolikailag. A következő két évben az első év hibáiból tanulva okosabban versenyeztünk és mindkétszer sikerrel zártunk.

Nevezhetjük ezt kezdőlökésnek?

Az első meghívó előtt is figyeltem az itteni versenyeket, de természetesen az első saját lóval való szereplés adta meg a kezdőlöketet, és akkor szerettem meg a sivatagi lovaglást. Aztán ahányszor esélyt kaptam, néhány nemzeti versenyen próbáltam élni vele. Eleinte nem lovagoltam az élbolyban, nem olyan egyszerű elnyerni a trénerek bizalmát, nem is javaslom, hogy ha valaki csak úgy belecsöppen, mindjárt ott lovagoljon a nagyok között. Nagyon sok, néha túl sok szempontnak kell megfelelni. Testileg sem egyszerű ebben a tempóban lovagolni, de ami még fárasztóbb, az a mentális helytállás.

Hogy néz ki egy átlagos napod edzések és felkészülés szempontjából?

Reggelente korán kezdünk, de szerencsére az istállószemélyzet előkészíti a lovakat. Mire megérkezem, a jártatógépezésnek vége, két vagy három körünk van, attól függően, hány ló van edzésben. Amikor három körünk van, nagyjából a délelőtt elmegy, aztán délután háromkor kezdünk, mert másik három csoport lóval dolgozunk.

Legtöbbször, ha időm engedi, elkísérem a lovakat a klinikára is, szeretek tanulni az állatorvosoktól, sokféle kezelési módszerrel találkoztam ennek köszönhetően, amikről korábban nem is tudtam. Az időm nagy része ezekkel a tevékenységekkel ki van töltve, ehhez még hozzáadódnak a versenyek és a heti egy-két napot kitevő long ride-ok. Ami a személyes felkészülésemet illeti, a beltéri biciklizéssel próbálom a pulzusomat a versenyszituációkra készíteni, sokkal jobb kondival lovaglok így.