0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 18.

Vaszkó Zsolt: A csend hangjai

„A Hármas-Körös partján, Gyomaendrődön nőttem fel. Kis gyermekkorom óta élvezhettem a természet közelségét, az árterek bőséges állatvilágát, a növények fergetegét.”

Vaszkó Zsolt„Ezek az élmények végigkísértek életem során, tulajdonképpen minden exponálásomban felsejlenek régi emlékképek. Az első digitális fényképezőgépemet 2010-ben szereztem be egy véletlen folytán, a mostani (egy tükörnélküli) a hatodik gépem. Fontosnak tartom a fokozatos fejlődést, nemcsak tudásban, de az eszközeim fejlesztésében is. Bár már 24 éve nem Békés vármegyében élek, de mindig megtalálom a lakóhelyemhez közeli természetes közeget, hol a Duna partját, hol erdőket, tavakat.

Leginkább emlősöket szeretek felderíteni, és elengedhetetlennek tartom a vad élőhelyének és szokásainak a megismerését ahhoz, hogy értékelhető fényképet készítsek. Szerintem ennek nagyobb szerepe van, mint a felszerelés minőségének.

A vad nyugalmát mindenekelőtt a legfontosabbnak tartom. Mielőtt fényképezni indulok, a helyi vadásztársasággal vagy a kerületvezető vadásszal egyeztetek. A fotó kompozíciója szinte az első pillanatban megszületik, és igyekszem már a helyszínen megjeleníteni a fejemben a kész képi világot. Persze az utómunka is fontos, mert főleg egy erdőben sok sötét és világos árnyalat lehet szinte közvetlenül egymás mellett.

Vaszkó Zsolt: A csend hangjai

A képen látható dámbikát már napok óta figyeltem előre elkészített rejtekhelyemről – a barcogás kifejezetten alkalmas a fotózásra. Hosszú percekig barcogott erőteljesen, ráadásul a közelben több bika is »megszólalt«.

Az erdő mélyén, ahol alapvetően csend honol, hatalmas koncertet adnak ez idő tájt ezek az állatok. Mondhatnám, hogy ilyenkor szólalnak meg a csend hangjai.”
Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: