Mára az a helyzet állt elő, hogy a Bükkben és a Zemplénben legelő jószágot óvni kell a fokozottan védett nagyragadozók támadásaitól, elsősorban a szürke farkastól, de barnamedve-konfliktusokról is lehetett már hallani a szomszédos Romániában.
Bár sokan úgy gondolják, a farkasok, a medvék és a hiúzok a szomszédos országokból járnak át hozzánk, a szakemberek azonban már mintegy tíz itt élő farkasfalkáról tudnak, amelyek természetesen határainkon belül szaporodnak. Ezeken a területeken láthatóan lecsökkent a nagyvadállomány, különösen az őzé, a dámé és a mufloné, de a könnyebb predáció érdekében az ott tartott haszonállatokból is „vámot szednek”. A gazda–ragadozó-konfliktusok száma évről évre nő, a helyzet kezeléséről Süle Katalint, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara általános agrárgazdasági ügyekért felelős országos alelnökét kérdeztük.
Mit lehet tudni a nagyragadozók (medve, farkas) hazai populációjáról?
– A farkas jelenléte és szaporodása jó ideje már állandónak tekinthető az ország északi, északkeleti régióiban. Az állami természetvédelem hivatalos adatai szerint kilenc-tíz territóriumot tartanak számon, amelyek közül néhányban rendszeres szaporodásra utaló jelek is évről évre igazolhatók. A faj jelenlegi hazai teljes egyedszámát 60-70 példányra teszik. Ehhez képest például a vadászatra jogosultak körében végzett felmérés során – melyet az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztálya a tájegységi fővadászokon keresztül koordinált – ennél a létszámnál jóval nagyobb eredményt kaptak.
A medve esetében azt látjuk, hogy a korábbi, alapvetően véletlenszerű előfordulásokat követően, bizonyos élőhelyeken a faj állandósuló jelenlétére következtetnek a szakemberek. Az Északi-középhegységben a vaddisznóállomány afrikai sertéspestis következtében történő csökkenése révén az úgyszintén mindenevő faj jelentősen bővülő táplálékforráshoz jut, ami a megtelepedéséhez is hozzájárulhat. A hivatalos közlések szerint a medvével kapcsolatban káresemény még nem történt.
A nagyragadozókra vonatkozóan melyek a jelenleg hatályos hazai jogszabályok?
– Mivel mindkét említett faj fokozottan védett, ezért elsősorban az 1996. évi LIII. törvény, a természet védelméről (Tvt.) szóló törvény vonatkozik rájuk. További részletszabályokat tartalmaz még a 13/2001. (V. 9.) KöM-rendelet például az ezen fajok külföldről megszerzett trófeáira vonatkozóan, de a fő szabály, ami a gazdálkodókat is érinti, az a természet védelméről szóló törvény.
