A magok viszonylag nagyok, s kemény héjuk van, némi munka (forrázás, kis csiszolás) után azonban gyorsan kicsíráztak, körülbelül akkortájt, amikor a felnőtt növények virágoztak a kertekben. A dolog szépséghibája mindössze annyi volt, hogy akkoriban egy négy négyzetméteres erkélyen kertészkedtem. Álmodozni persze lehet, de mivel ezen a pici balkonon nagyon sok más növény is élt,
Nehéz szívvel bár, de elhatároztam, elajándékozom az egyéves magoncokat. Még legalább öt-hat évnyi fejlődésre volt szükségük a virágzáshoz. Ha ezt valaki bevállalja, ám legyen az övé! Így is lett. Az egyiket egy kedves ismerős fogadta örökbe, aki friss nyugdíjasként éppen akkor ismerkedett a kertészkedés rögös, de szépséges útjával.
Teltek-múltak az évek, ahogy a mesében, s
Ám időközben úgy hozta az élet, hogy mi is igazi kertet kezdhettünk tervezni. Amiből ugye az illatos tündérfa nem hiányozhat… Megkértem hát, hozzon nekem magot majd arról a bokorról, ha egyáltalán lesz. Azt nem tudtam, hogy öntermékeny-e, vagyis képes-e egymagában megporzódni és csíraképes magot teremni. Ha igen, akkor újabb hat-hét év, de üsse kő, kivárom.
