0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 14.

Volt egyszer egy tündérfa

Egyszer volt... réges-régen, amikor még „csak” lelkes olvasója voltam a Kertbarát Magazinnak, kaptam néhány szemet az illatos tündérfa magjából, mégpedig a Kertbarát Magazin Magot küldünk című rovata révén.

A magok viszonylag nagyok, s kemény héjuk van, némi munka (forrázás, kis csiszolás) után azonban gyorsan kicsíráztak, körülbelül akkortájt, amikor a felnőtt növények virágoztak a kertekben. A dolog szépséghibája mindössze annyi volt, hogy akkoriban egy négy négyzetméteres erkélyen kertészkedtem. Álmodozni persze lehet, de mivel ezen a pici balkonon nagyon sok más növény is élt,

végül rájöttem: nem fogok tudni helyet szorítani egy tündérfának, még ha bokor, akkor sem.

Nehéz szívvel bár, de elhatároztam, elajándékozom az egyéves magoncokat. Még legalább öt-hat évnyi fejlődésre volt szükségük a virágzáshoz. Ha ezt valaki bevállalja, ám legyen az övé! Így is lett. Az egyiket egy kedves ismerős fogadta örökbe, aki friss nyugdíjasként éppen akkor ismerkedett a kertészkedés rögös, de szépséges útjával.

tündérfa

Teltek-múltak az évek, ahogy a mesében, s

egy kora tavaszon arról adott hírt a tündérfa gazdája, hogy virágzik a bokor – ekkor hét­éves volt.

Ám időközben úgy hozta az élet, hogy mi is igazi kertet kezdhettünk tervezni. Amiből ugye az illatos tündérfa nem hiányozhat… Megkértem hát, hozzon nekem magot majd arról a bokorról, ha egyáltalán lesz. Azt nem tudtam, hogy öntermékeny-e, vagyis képes-e egymagában megporzódni és csíraképes magot teremni. Ha igen, akkor újabb hat-hét év, de üsse kő, kivárom.

Forrás: Kertbarát Magazin

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: