A fagyalfélék nemzetségét a növénybarátok, kertészkedők leggyakrabban sövénynövényekként ismerik. Valóban, például a hazánkban is honos, jól ismert közönséges fagyal vagy a télizöld lombjával az enyhébb teleken is sokáig díszlő széleslevelű fagyal mutatós térhatárolók.
Eredeti hazája Kína, Korea, Japán, Nepál és Tibet. Ezeken a termőhelyeken terebélyes cserjévé, vagy akár 10-15 méteres magasságot is elérő, szabad állásban gömbölyödő koronájú fává fejlődhet, mely sokszor több, egyenrangú törzset is nevel. Ugyancsak gyakran ér el magasabb termetet a Földközi-tenger vidékén és más, enyhe klímájú, mediterrán vagy szubtrópusi területen, ahol gyakran ültetik a települési zöldfelületeken, pompás utca- és útfásítási alapanyagként is.
Fénylőn sötétzöld színű, ép szélű, tojásdad levelei keresztben átellenesen állnak, hosszan kihegyezettek, hosszúságuk 8-12 cm. A fonáki oldalon matt zöldek.
Krémfehér, illatos virágai nagy, 10-20 cm hosszú, széles, kúp alakú, végálló bugákban nyílnak július–augusztusban, a nyár közepén a virágok gyönyörűen, szinte teljesen borítják be az egész növényt. Hamvasan kékesfekete bogyótermései hosszúkásak, hosszúságuk 1 cm körüli, pirosas kocsányukkal ugyancsak nagyon mutatósak, március–áprilisig dúsan díszítik a növényt.
A fagyalok gazdag, közel ötven fajt magában foglaló nemzetségébe lombhullató, télizöld és örökzöld növények tartoznak, melyek szerte a világon elterjedtek. A nemzetség ókori latin neve vélhetően a ligare szóból ered – jelentése kötni –, ami arra utalhat, hogy a fagyalvesszőt például kosárfonásra használhatták. |