A kordonművelésű szőlőkben ezen kívül cseralapos váltómetszést és szálvesszős metszést is alkalmazhatunk a tőkeforma kialakításától és a fajta igényeitől függően. A cseralapos váltómetszés esetében a kordonkaron kétrügyes sima csapok meghagyásával indulunk el a termőre metszéskor. A következő évben a kétrügyes csapok már cserként szerepelnek, amelyeknél a felső állású vesszőt 3-5 rügyre, az alsó állásút pedig 1 rügyre metsszük vissza.

A harmadik évben a letermett hosszú csapot (3-5 rügyes) cserrel együtt levágjuk, az egyrügyes csapon fejlődött vesszőt 2 rügyre vágjuk vissza. A sima csapon képződött felső vesszőt termőre, az alsót 1 rügyre vágjuk. Ennél a metszésmódnál a termőelemek helye évről évre változik, ugyanis a rejtett rügyek kihajtására alapozunk, amelyek eredési pontja nem határozható meg előre. A felkopaszodás viszont elkerülhető.

A félszálvesszős metszés termőelemei 6, a szálvesszős metszés termőelemei pedig 8 vagy ennél több rüggyel rendelkező vesszők.

Nagy termőfelületű, nagyobb terhelést igénylő tőkéknél, illetve kis fürtű borszőlő- és csemegeszőlő-fajták metszésére ajánlhatók. A szálvesszős metszést a csercsapos váltómetszés szabályai szerint végezzük el. .

Guyot-művelés alatt olyan alacsonyabb vagy magasabb, combnak kiképzett tőkeformát értünk, amelyen kizárólag szálvesszős metszést folytatunk. Első évben egy rügyre metsszük vissza az elültetett gyökeres vesszőt, majd az így kifejlődött éves vesszőt a következő év tavaszán két rügyre. A harmadik évben a két vesszőből az erősebbet hagyjuk meg törzsnek, a másikat 1 rügyre metsszük vissza biztosítócsapnak. A negyedik év tavaszán a törzsnek visszametszett vessző felső rügyéből fejlődött hajtást hagyjuk meg vízszintesen lekötözve termőelemnek, melyet a következő évben leváltunk, és egy újabb szálvesszőt hagyunk meg. Hagyhatunk alatta ugarcsapot, melynek a felső rügyéből fejlődött vesszőjéből nevelünk termővesszőt és az alsót 2 rügyes csapra vágjuk vissza.