A fák raktároznak

Fontos különbségek vannak a lágy- és a fásszárúak tápoldatozásában. A lágy szárú növényeknél folyamatos a gyökérműködés és -növekedés, nagy gyökérsűrűség alakul ki, és kicsi az allelopátiás hajlamuk. Ezzel szemben a fás szárú növények gyökere ciklikusan növekszik, kicsi a gyökérsűrűségük, a táp­anyagfelvétel pedig tavaszi, nyár végi és őszi csúcsokat mutat.

A szükséges nitrogén 30, a kálium 15-20, a foszfor 10 és a bór 100%-át képesek elraktározni, ezért is nagyon fontos a nyár végi, őszi többszöri trágyázás. Ezenkívül a fák a közvetlen napfényt használják és erősebben párologtatnak, mint a lágy szárú növények.

Táplálásuk során a talajadottságokon kívül figyelembe kell venni az olyan technológiai elemeket, mint az alany-nemes kombináció, a térállás, a művelési mód vagy a sorközművelés. Ha füvesített a sorköz az ültetvényben, körülbelül 20%-kal több tápanyagot és vizet kell kijuttatnunk, viszont jóval kedvezőbb a talajélet szempontjából, mondta Kaponyás Ilona.

A kalcium és az alma

Az almástermésűek (alma, körte, birs, naspolya) számára fontos a kalcium, a bór és a mangán pótlása, amire különösen savanyú talajokon kell figyelni. Kalciumhiány alakul ki a savanyú homoktalajokon, például Szabolcsban, illetve a Tisza mentén. Ezeken a területeken me­szezni kell a talajt, általában hektáronként egytonnás adagban.

A Duna–Tisza közén kialakult meszes homokon viszont, ahol 8-8,5 pH-érték a jellemző, gyakori a cink-, magnézium- és káliumhiány. Ott makro- és mezoelemeket is kell adagolni lomb­trágyaként. A Dunántúlon a barna erdőtalajok a legjellemzőbbek, magas humusztartalommal. A dombtetőkön viszont erodált a talaj, ott az alapkőzettől függően alakulnak ki a tápanyagfelvétellel kapcsolatos problémák.

Arra is ügyeljünk, hogy mikroelemeket is adagoljunk a főbb tápelemek mellé, így például a virágzástól adagolt kalcium-lombtrágyához érdemes komplex mikroelemtrágyát is keverni, de csak kelátos formában. Erre a lombtrágyázásra azért van szükség, mert az alma először mindig a levelébe építi be a kalciumot és csak utána a gyümölcsbe. A körtének és a birsnek feleannyi kalciumra van szüksége, mint az almának, a körte inkább a magnézium-ellátásra érzékeny.

Az almástermésűek nagyon jól reagálnak a tápoldatozásra, a hiánytünetek 2-3 hét alatt ellensúlyozhatók. Érdemes folyamatosan adagolni a mikro- és makroelemeket, de arra figyelni kell, hogy időben hagyjuk abba a nitrogénadagolást, különben romlik a gyümölcs tárolhatósága. Az alma közepesen káliumigényes gyümölcsfaj, a kalciumpótlást pedig korán kell kezdeni, már kötődéstől. A körte az alanytól függően érzékeny a meszes talajra, ahol nehéz pótolni a szükséges mikroelemeket. Ezért ilyen adottságok mellett többször kis adagban juttassunk ki bórt és cinket, javasolta Kaponyás Ilona. A legtöbb káliumra a birsnek van szüksége ebben a rokonságban, és lassabban reagál a trágyázásra.