…ők pedig nemcsak elválaszthatatlanok voltak, de világkupát és magyar bajnokságot nyertek, és kijutottak az aacheni világbajnokságra is, ahol Leonardo élete egyik legjobb formájában versenyzett. Nyugdíjas éveit pedig egészen 31 éves matuzsálemi koráig lovasa óvó és vigyázó felügyelete alatt, füves karámban szabadon legelve, éjszaka a biztonságos istállóban pihenve tölthette.
Leonardo 1993 januárjában született, családunk hathónaposan vette egy hannoveri lovasbarátunktól, Wolfgang Brausétől. A sötétpej Lanthan (Lombard – Sudan xx) és Wenzolena (Wenzel II – Akzent II) származású mént másfél éves koráig a tenyésztőjénél hagytuk. Képzését a Tattersallban kezdtük el, 2000-ben került dunakeszi istállónkba.
A füleit annyira féltette, hogy egész életében lehetetlen volt a kötőféket, kantárt áthúzni a fülén, mert azonnal hanyatt akarta magát vetni – a speciális kantárokat sok karabinerrel mindig szíjgyártóval kellett legyártatni, és csak nagyon óvatosan lehetett kantározni. Trágyázni nyereg alatt nem tudott, ezért a versenyek előtt mindig addig sétáltattuk, amíg nem könnyített magán. Lovassal jól és megbízhatóan dolgozott, viszont földről vezetve és futószárazásnál nagyon támadó és goromba volt, így aztán hétévesen kiheréltettük. Innentől kezdve teljesen megváltozott, és nem okoztak gondot a versenyeken való felvezetések sem.
Nemzetközi versenyeit a 2000. évi kaposvári világkupán kezdte meg, ahova még hat alkalommal tért vissza. 2000–2007-ig indult nemzetközi versenyeken, ötször szerepelt a lipicai és brnoi világkupákon, de többször vett részt Piberben, Varsóban, Ksiazban, Stadl Paurában és a bécsi Stadthalléban is.
Élete legjobb formáját 2006-ban az aacheni világbajnokságon mutatta, ahol a melegítőben Zsófi a közepesnél gyengébb mozgású lovával alig mert ügetni az ellenfelek hatalmas mozgású lovai mellett, viszont állapotával, precízségével és feladattudásával fel tudta a versenyt venni a mezőnnyel.
Még egy jelentős sportsikere volt 2005-ben, amikor a lengyelországi Ksiazban világkupa-fordulót nyert. Ugyanebben az évben kvalifikálódott a varsói világkupa-döntőre, ahol 8. helyezést ért el.
Külön hálásak vagyunk unokaöcsénknek, Atának (Bartos Attila), aki hosszú éveken át kísérte, szállította, sétáltatta és futószárazta Lencsit, biztos lelki támaszt és vidámságot adva Zsófinak a versenyek nehéz pillanataiban.
A versenysportból való kiöregedése után Zsófi gyerekeket tanított rajta, majd az idő előrehaladtával örök kenyeret kapva karámban, legelőn és éjszaka benti boxos istállóban töltötte hátralévő nyugdíjas éveit. Zsófi mindent megadott neki, amit csak lehetett. 31 évesen, 2024. március 4-én vágtázott át az égi legelőkre.
Emlékét örökre megőrizzük.
