Interjú Bán Botond Bánkkal
A rendezvényen a juhászok új nemzedékét Nagy Ádám és Bán Botond Bánk képviselték. A mindössze 16 éves Botond a dél-alföldi Szikszai dinasztia egyik legifjabb sarja. A csanádpalotai juhász család több, mint 200 éve foglalkozik szántóföld műveléssel és állattartással, jelenlegi állományukat mintegy 240 cigája juh alkotja.

Fotó: Csatlós Norbert
A juhász közösség elöregedőben van, egyre kevesebb fiatal választja ezt a hivatást. Ez nem csak szakma, hanem életforma, világszemlélet is egyben. A XXI. században a régi tradíciók, értékek kiveszőben vannak, helyüket fokozatosan a technikai vívmányok és a folyamatos fejlődés, megújulás igénye veszik át. Nagyon ritka, hogy egy pályaválasztás előtt álló diák úgy dönt, tovább viszi felmenői örökségét és olyan ősi mesterséget választ, mint a juhászkodás.
Mi vitte erre az útra, miért ebben a közegben képzeli el a jövőjét?
Mi tagadás, az ismertségi körünkben ez szinte csak nálunk van így: a korunkbeliek nagy része nem szeretne az elődjei nyomdokaiba lépni, mert nem ilyen jövőt képzel el magának. Számos családnál látjuk, hogy eladják a birkáikat, mert már nincs, aki tovább vigye a gazdaságot.”

Fotó: Csatlós Norbert
Mi lehet ennek az oka? Miért nem lát a Z generáció potenciált a juhászkodásban?
A fő elrettentő tényező a munka. Itt az embernek be kell piszkolnia a kezét. Sok erő, alázat és szorgalom kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán elkezdje, hiszen egy élet is kevés minden fortély elsajátítására. Sűrűn megkapjuk, hogy a juhászoknak a legeltetési időszakban semmi tennivalójuk nincsen, csak támaszkodni a botjukon és gyönyörködni a tájban. A külső szemlélők nem tudják, hogy ilyenkor dolgozunk csak igazán. Folyamatosan figyelni kell a nyájat: a mi felelősségünk észre venni, ha valamelyik sánta, beteg, lefekszik vagy nem eszik.
A Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium tanulójaként célirányosan, tudatosan készül arra, hogy egy napon átvegye a tenyészet vezetését. Az alapok elsajátítása mellett, az iskolákban egyre nagyobb hangsúlyt kap a szemlélettágítás és a modernitás kérdésköre is.
Hisz abban, hogy az agrárium fejlődésének, jövőjének egyik kulcsa a precíziós gazdálkodás?
Igen, abszolút. A kulcs az egyensúly: éppen annyira észben kell tartunk a nagy öregek szavait, mint amennyire nyitnunk kell a modernitás felé. Nyitott vagyok az innovációkra és lehetőségeimhez mérten igyekszem a munkám során hasznosítani őket. Az, például, hogy kamerarendszereken keresztül a nap 24 órájában megfigyelés alatt tudjuk tartani a juhokat, óriási segítség.
„Juh asszony, család…” – tartja a régi mondás. Mikor jut ideje az iskolai, illetve az otthoni kötelezettségei mellett arra, hogy kamasz legyen, szórakozzon, találkozzon a barátaival?
Esténként, amikor 9-10 óra körül végzünk kint. Nekem plusz feladatom ellátni az otthoni kis állatainkat is, a tanyán lévők mellett, így zsúfoltak a napjaim. Általában csak egy órám van a szórakozásra, kikapcsolódásra, nem maradhatok sokáig, hiszen másnap korán kell kelni, hiszen minden reggel iskola előtt még megetetjük a jószágokat.