Törékeny látványuk ellenére a szellőrózsák meglepően ellenálló növények. Kevés kártevőjük és betegségük van, megrághatják a csigák vagy fertőzheti a lisztharmat, de nem jellemző. Elviselik a magas sótartalmat. Hosszan nyíló, mutatós virágaik vonzzák a pillangókat és megporzó rovarokat.
Vágott virágként is sokáig gyönyörködhetünk bennük.
Félárnyékban díszlenek a legszebben, tűző napra csak akkor ültessük, ha rendszeresen tudjuk öntözni, hogy elég nedvesség álljon a rendelkezésükre. Folyamatosan nyirkos talajt igényelnek, viszont a sok téli csapadéktól a gyökereik rothadásnak indulhatnak.
Érdemes komposzttal vagy érett szerves trágyával (pelletált trágyával) gazdagítani a földet ültetés előtt, mert az javítja a talaj szerkezetét és a vízmegtartó képességét.
Ültetés után egy-két évig csak erősödnek a tövek, azután már gazdagon virágoznak és szaporodnak is a kertben rizómákkal, illetve maggal.
Szerencsére könnyen fölszedhetők a nemkívánatos egyedek.
Telepíteni tavasszal, a fagyok elmúltával ajánlatos. A napon élő állományokat háromévente érdemes megifjítani, az árnyékos helyen lévőket nyugodtan magukra hagyhatjuk. Ez a tavaszi megújítás a szaporításuk ideje is, amikor tőosztással nyerhetünk új töveket.
