Lövészárkokat, katakombákat, föld alá vájt bunkereket, harcászati eszközöket és tömegsírokat őriz a hegység, a környék településein élő idősek pedig a háború traumáit hordozzák magukban. Két évtizede ennek a titkokat rejtő hadszíntérnek a kutatására vállalkozott a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke, Szebenyi István és csapata, munkájukkal helyükre illesztettek néhány mozaikdarabot a magyar történelemből.
– Agostyániként már gyermekkorában a Gerecsét járta kincsek után kutatva. Honnan eredt ez a kíváncsiság?
– Anyai nagyapám végigharcolta a második világháborút, majd orosz hadifogságba esett. Sok háborús történetet mesélt, ezért hamar a történelem lett a kedvenc tantárgyam.
Később a terepi munkához levéltári kutatás társult. Kezembe került egy dokumentum, amely a magyar I. huszárhadosztály második világháborús vértesi csatáit részletezte, és immáron mintegy húsz éve ennek a történelmi helyszínnek a felkutatásával foglalkozom. Mostanra a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület tagjaival, a Vérteserdő Zrt. engedélyével és közreműködésével végezzük munkánkat szabadidőnkben.
– Hogyan zajlik a terepi kutatás?
– Hadd hozzak fel erre egy példát. Tomka Emil a 2/I. huszárosztály parancsnokaként túlélte a második világháborút, harcairól később naplót írt. Abban olvasható, hogy 1945 januárjától március 16-ig a huszárosztály Kápolnapusztán (ahol a szovjet katonák a település összes férfi tagját kivégezték, a nőket pedig megbecstelenítették) alakította ki harcálláspontjait. Ezeket rendkívüli részletességgel leírta és térképen megjelölte. Az adatok alapján kimentünk a területre megnézni, hogy 78 év után fellelhetőek-e még a harcálláspontok. Az eredmény megdöbbentő volt.
Tomka Emil parancsnok tiszteletére a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület emléktúrát nevezett el. Az idén március 16-án, nyolcadik alkalommal megrendezett, tizennyolc kilométeres túrán emlékhely-koszorúzással emlékezünk a Vértesben elesett huszárokra.