Amikor kenyeret, zsemlét, pizzát vagy bégelt készítünk, azt szeretnénk, hogy élmény legyen beleharapni és elfogyasztani. De elképzelhető, hogy egyes helyeken nem elég a tökéletes recept, és a készítés csínjának-bínjának ismerete. Mit kellene akkor még tudnunk?
A világhírű bégel
A lyukas, magokkal díszített zsemle készítése eredetileg a lengyelországi zsidó közösségek hagyománya volt, majd a bevándorlókkal érkezett Amerikába, ahol New York lett a gyűrűt formázó pékáru fellegvára.
És a helyiek úgy gondolják, hogy a kiemelkedő minőség különleges vizüknek tulajdonítható.
Egyedülálló rendszer
New York ivóvize a természetből származik. Ez a mondat egy olyan hangsúlyos tényt közöl, hogy érdemes lenne egy pillanatra elgondolkodni rajta. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy
A növényzet és a talaj által megszűrt víz a Catskill-hegység óriási tározóinál kezdi pályafutását, melynek legszerencsésebb hányada szomjoltóként vagy valamilyen finom étel részeként végzi. Mellesleg az eljárás fenntartási költsége jóval kevesebb, mintha egy átlagos víztisztító létesítményt üzemeltetnének.
Mítosz vagy valóság
Sok pék és sörfőző esküszik arra, hogy termékeik az „ivóvíz pezsgőjének” köszönhetően világhírűek. A főzés és sütés -mint tudjuk- vízigényes folyamat, és tűnjön bár jelentéktelennek ez a folyékony, átlátszó hozzávaló, ahogy mindjárt látni fogjuk, mégiscsak van beleszólása az ételkészítésünkbe. A bégel pedig e tekintetben még egy kissé speciális is, mivel nemcsak a tésztájába kerül víz, hanem rendhagyó módon sütés előtt még meg is főzik.
