Megjelenésük igen változatos, örökzöld és lombhullató fajok is tartoznak közéjük, felkapaszkodásukat pedig különféle, erre a célra módosult hajtásrészek segítik, például csavarodó szárral, kacsokkal, a kacsok végén kialakult tapadókorongokkal vagy kapaszkodásra módosult léggyökerekkel, esetleg horgas tüskék segítségével jutnak a magasba.
A csavarodó szárral kapaszkodó cserjék igen kedvelt képviselői a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozó lilaakácok, a Wisteria nemzetség tagjai, köztük a leggyakrabban ültetett kínai lilaakác, tudományos nevén Wisteria sinensis.
A kínai lilaakác nagyon magasra, akár 10-15 méterre is fel tud jutni. Barnásszürke vesszői kopaszok, vékony, zöldes hajtásai selymesen szőrösek, s hamar támasztékot találnak, melyre azonnal felcsavarodnak, a csavarodás iránya az óramutató járásával ellentétes. Ez határozóbélyeg is a lilaakácfélék körében, érdekes módon például a japán lilaakác (Wisteria floribunda) ellenkezőleg, az óramutató járásával megegyező irányba csavarodik.
A kihajtáskor kissé bronzos színűek, majd világoszöldek lesznek, kezdetben mindkét oldalukon finoman szőrözöttek, később lekopaszodnak. Az életerős, harsogó zöld lombozat az őszi időszakban okkersárga, barnássárga lombdísszé válik.
