Tóth László egyértelművé tette, nem jelent gondot, hogy a megszokotthoz képest idén a száraz idő miatt elhúzódik a vetés. Ha a májusi időjárás hozza a megszokott formáját és a legcsapadékosabb hónapnak számító június sem okoz csalódást, akkor a tavaszi vetésű haszonnövények esetében bizakodhatnak a növényter­mesztők a termést illetően. Persze azért jó lenne, ha a július is hozna valamennyi csapadékot, és ha az nem jégverés formájában érkezne.

Közép-Bácskában is az utolsó pillanatban érkezett a várva várt eső

Hallottuk Tomik Nimródtól, a topolyai gazdakör alelnökétől. – Nagyon vártuk már az esőt, mert az elmúlt hónapokban az időjárás-előrejelzés a mi vidékünkön teljesen csődöt mondott. Annak ellenére ugyanis, hogy a szolgálatok több alkalommal is jelezték, hogy 5-10 liter eső várható, a felhők rendre meg is érkeztek, da a csapadék ezen a folyóktól távol eső szárazföldi vidéken elmaradt. Még inkább rontotta a helyzetet a szokatlanul meleg tavasz és a gyakran felerősödő szél, ami fokozta a kipárolgást, és a magágy teljes kiszáradásához vezetett.

Amellett, hogy alacsony növésűek maradtak, sok helyütt annyi ereje nem volt a növénynek, hogy kitolja a szárból a kalászt – mondta a topolyai gazdakör elnöke.

– Május első napjaiban nálunk körülbelül 15-18 liter eső áztatta a földet, ami reménykedéssel tölt el bennünket, de akkor tudnánk igazán megnyugodni, ha a következő hetekben is kegyes volna hozzánk a időjárás, és a lassú, áztató eső átitatná a talaj felszíni rétegét nedvességgel. Mert az alsóbb réte­gekben még van tartalék, de oda le kell jutnia a növényzet gyökerének, különben nem képes azt hasznosítani. Ehhez kellene, hogy hozzásegítsen néhány alkalmi eső a közeljövőben – hallottuk a topolyai termelőtől. Tomik Nimród is megerősítette, hogy az utóbbi aszályos évek tapasztalata egyértelművé tette, hogy azok a termelők járnak el jól, akik modern eszközökkel úgy művelték el idejekorán a földet, hogy megőrizzék a talaj nedvességtartalékát.

A korán érkező és enyhe tavasz a vajdasági méhészek számítását is áthúzta

Mészáros József óbecsei méhész érdeklődésünkre elmondta, hogy az olajrepce a Vajdaságban egy hónappal a megszokottnál előbb virágzott. Április harmadik hetében már elhullatta sziromleveleit a repcevirág. A méhek a meleg és száraz időjárásnak köszönhetően jól hasznosították a repce nektárját és virágporát, és a méhcsaládok a repcelegelőnek köszönhetően erőteljes fejlődésnek indultak.

Negyven évvel ezelőtt az óbecsei méztermelő elmondása szerint még az volt a normális, hogy fagyosszentek, tehát május tizedike körül öltötte fel menyasszonyi ruháját az akácfa. Egy ideje ez nem így van. Sőt, öt évből négyben az történik, hogy átfedés van a repce és az akác virágzásában.

A legértékesebb méhlegelőn a hordás idén jól indult, de a virágzás derekán jött egy erőteljes lehűlést és esőt hozó markáns hidegfront. Ennek elvonulása után pedig már csak két-három nap maradt az összesen mintegy 12 napos akácvirágzásból, így

Tápérték szempontjából ez egy kiváló minőségű méz lesz, de azokat a mézfogyasztókat idén csak a korábbi évek tartalékából tudják majd ellátni a méhészek, akik a legdrágábbnak számító tiszta akácmézre tartanak igényt – magyarázta Mészáros József.

– A vajdasági méhészek most már azért aggódnak, hogy a tavaszi méhlegelők korai elvirágzása miatt mit kezdenek majd a méhekkel a távolinak tűnő napraforgó virágzásáig. Egyedüli lehetőségként marad a folyók árterülete, ahol az éjszakai-hajnali harmatnak köszönhetően mindig lesz némi lassú hordást szavatoló virágzó vadnövény. Meg aki teheti, az vándoroltatni fogja méheit a Fruška Gora lankáin található hárslegelőre – tette hozzá a méztermelő. Ő azonban nagy valószínűséggel Óbecse határában marad, melyet keresztül-kasul átszelnek a folyók és a csatornák. Ennek köszönhetően itt mindig találnak maguknak tápnövényt a méhecskék – zárta mondanivalóját az óbecsei méhész.