Bár a ricinus alapvetően ipari célú növény, több országban tartják dísznövényként dús lombozata, lenyűgöző megjelenése és olyan kedvező tulajdonságai miatt, mint a levegőtisztítás és a talajjavítás. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a növény minden része toxikus anyagokat tartalmaz. Vajon ez gátat szab a zöldfelületi felhasználásának?
Az Euphorbiaceae családba tartozó ricinust (Ricinus communis) főként olajáért termesztik. A ricinusolaj fontos gyógyászati és kozmetikai ipari alapanyag, több országban pedig bioüzemanyagként is hasznosítják. Trópusi származásából fakadóan kedveli a magas hőmérsékletet, a nagy fényintenzitást és kifejezetten jól tűri a szárazságot. Növényvédelmi szempontból sem problémás faj – sokéves tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy nincs szükség vegyszerezésére. A világ legnagyobb ricinustermesztő országai közé tartozik India, Mozambik, Kína, Brazília és Etiópia. A FAO becslései alapján az éves ricinusmag- és ricinusolaj-termesztés mennyisége 1,5 millió tonna, amelynek kétharmadát India állítja elő. A múlt században hazánkban is számottevő volt a ricinustermesztés és -feldolgozás.
Feltűnő megjelenéssel hódít a ricinus
Az ipari célú termesztés mellett más lehetőség is rejlik a fajban – már léteznek Magyarországon is ismert és nemesített dísznövényfajtái is.
Nálunk alapvetően fásodó szárú egynyári növényként termeszthető, ugyanis az első nagyobb őszi fagyok során elpusztul. Termete bokros, hajtásrendszere elágazó. Levelei 20-50 centiméter hosszúak, kerekdedek és változatos formájúak, alapvetően tenyeresen osztottak, vastagok, bőrneműek. A levél színe a zöldtől a vörösesliláig változhat, ami szintén növeli egzotikus megjelenését. Ezeket a nagyméretű leveleket erős, üreges szárak tartják, amelyek általában szintén színesek. Növekedése, fejlődése intenzív, így könnyen elérheti a végleges magasságát és a kertek struktúranövénye, vagy akár térhatároló növénye is lehet.
A ricinus magról szaporítható.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen (MATE) a génbanki és nemesítési alapanyagainkat május végén vagy június elején vetjük. A kis, gömb alakú, tüskés toktermés három részre oszlik, mindegyik kamrában olajban gazdag magvak találhatók. Amikor a tokok érettek, felrepedeznek, és a magok természetes módon is kihullhatnak. A habituson és a lombozaton túl a terméságazat díszítőértéke is nagy, melynek színe a nemesítés eredményeként lehet vörös, lila, sárga és bordó, valamint ezek különböző árnyalatai.
A ricinus népszerű fajtái
A Ricinus communis néhány népszerű vagy híres, dísznövényként használt fajtája jellegzetes lombszínéről, növényméretéről és maghüvelyének megjelenéséről ismert.
- A Carmencita fajtát mélyvörös vagy bordó lombja és élénkvörös termése miatt csodálják, ami igen feltűnővé teszi.
- A Carmencita Pink hasonló a Carmencitához, de rózsaszínes-piros termései vannak.
- A vörösesbarna levelű Impala fajta valamivel kisebb méretű, így kisebb helyekre is alkalmas.
- A Gibsonii sötétvöröses-lilás lombozatáról és száráról ismert törpe fajta, amely jól használható vegyes szegélyekben.
- A Zanzibarensis nagyon nagy levelei lehetnek zöldek, bronzszínűek vagy vöröses-lilásak. Trópusi megjelenést kölcsönöz a kerteknek. Hosszú tenyészidejű, ezért Magyarországon nem érlel termést.
- Ahogy a neve is mutatja, a Red Giant fajta meglehetősen magasra nő, lombszíne pedig a vörös és a lila között váltakozik.