A valamikor jóval nagyobb kiterjedésű Fertő tó nádasai bővelkedtek szárnyas vadban, a közeli jó makkos tölgyerdők vaddisznóban, ami változatos és gazdag szárazföldi és vízi vadászati lehetőségeket egyaránt biztosított az értékes területen. Ez vezethette a 18. század elején az uradalom akkori birtokosát, gróf Esterházy József Antalt, hogy Süttörön, valószínűleg egy régebbi Nádasdy-vadászlak átépítésével, kétszintes épületet emeljen Anton Martinelli császári építőmester tervei alapján. kastély
„Fényes” álmok
A birtok felvirágoztatása azonban a gróf kisebbik fiának nevéhez fűződik: Esterházy „Fényes” Miklóséhoz, aki Mária Terézia nemesi testőrségének kapitánya volt. Bátyja váratlan halála után Miklós 1762-ben hatalmas vagyont és szellemi örökséget vett át, így 48 évesen valóra válthatta nagyratörő álmait.
Az építkezés gyorsan haladt, s néhány év alatt elkészült az ország legnagyobb barokk kastélyegyüttese, melyet többek szerint a magyar testőrség rajztanára, Hefele Menyhért tervezett, és valószínűleg Jacoby Miklós udvari építész, az ünnepségek szervezője épített.
A legragyogóbb ünnepség 1773-ban volt, mikor Mária Teréziának mutatta be „Fényes” Miklós a palotáját. Így ír róla az egyik résztvevő:
„…a tűzijátékot maga a királynő indította el azzal, hogy meggyújtotta a zsinórt. A tűzcsomóból kirajzolódó kép az égszínkék mezőben Magyarország címerét ábrázolta, kétoldalt kiterjesztett szárnyú angyalokkal, felette három betű: V M T (Vivat Maria Teresia), majd kígyó- és csillagfigurákat lőttek fel, és nagy magasságból aranyeső hullott…”
A háromemeletes középső épület és a két földszintes, sarló alakú épületszárny észak felé egy ovális díszudvart ölel körül, melyet hármas tagolódású, remekbeszabott kovácsoltvas kapu zár le. A patkó alakú főépülethez kétoldalt derékszögben földszintes oldalszárnyak, a képtár és a télikert csatlakoznak. Ezek két kis kőkorláttal körülvett, kővázákkal és virágkosarakkal díszített kertecskét védelmeztek az északi széltől. Nyáron ide helyezték el a dézsában nevelt több mint 150 narancsfácska egy részét.
Egyik az operaház volt, melyben naponta tartottak felváltva opera- és prózai előadásokat, másik pedig a bábszínház, melyben Haydn operaparódiáit adták elő marionettfigurák segítségével. Ma már csak a bábszínház van meg, az operaház még a századforduló táján leégett. A kastélyegyüttest még számtalan épület egészítette ki, ilyen volt a Muzsikaház, a színészek és muzsikusok háza, a lovarda, a hercegi testőrség gránátosházai, a vendégszállásként szolgáló Beszálló vendéglő, valamint a gazdasági igazgatóság épülete.
Nincsen kastély kert nélkül!
A pompás főúri kastélyok történetét kutatva feltűnő, hogy kertjeik a kor divatjához illő épületekkel egy időben épültek. A neves kertépítészek maradandó alkotásai a kastélyok szerves részét képezik, ma is gyönyörködtetnek, sétára csábítanak.
Vadaskertből franciakert
A hatalmas, dél felé nyíló kastélykertet, amely a 18. század divatja szerint, francia stílusban készült, s a magyarországi kertművészet egyik legkiválóbb alkotása lett, az építkezéssel egy időben kezdték kialakítani. Elrendezésén erősen érezhető a francia kastélyok, elsősorban a versailles-i híres kertjének hatása.
A művészien komponált sugarasan futó vue-rendszer, melynek központi nyiladéka a fertőszentmiklósi gótikus templom tornyára irányult, az épület előtt futott össze egy pontba. A kastély egyik legpompásabb terméből, a fehér carrarai márvánnyal burkolt Sala Terranóból, a nyári ebédlőből közvetlenül a kertbe léphettek. Az épület előtti nagy partert 20 hatalmas homokkő váza, 32 szobor, 5 szökőkút és számtalan kisebb virágkosár díszítette, s minden hónapban más és más, szebbnél szebb virágokkal ültették be. A nagy partertől három sugárirányban széttartó út vezette a tekintetet a távoli, a franciakerthez kapcsolódó külső vadaskert felé.
