Perzselődés- és párologtatófelület-csökkentés
Az idei tavasz és nyár eleje jól indult csapadék szempontjából, ám később sajnos megérkezett az aszály, ami nem csak a kukoricatáblákon okozott szomorú látványt.
A hosszú ideig tartó csapadékmentes időszakok és az ezzel társuló magas hőmérséklet megviseli a növényeket.
Az aszályos periódusokat egy ideig elviselik a növények, de nem a végtelenségig. Ha ez az állapot túl sokáig áll fenn – mint most is –, akkor hamarabb, még ősz előtt elkezdik lombjukat hullatni a fák, hiszen ezzel párologtató felületet veszítenek, ami a fejlődésük szempontjából rossz, de a túlélés szempontjából szükséges.
Láthatunk egyes helyeken napok alatt elszáradó és lehulló leveleket is: ennek ok a perzselődés, mely jelenséggel leginkább akkor találkozhatunk, ha a növény körül beton vagy térkő található. Ekkor ugyanis nem csak felülről jön a forróság, a Nap felmelegíti a betont, ami a hőt alulról is a növényre sugározza, emiatt pedig levelei megperzselődnek és lehullanak.
Hazánkban korábban is gondot okozott a termelésben, hogy a csapadék eloszlása nem volt ideális a növények szempontjából (télen és tavasszal volt több csapadék, nyáron, meg amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, hiány volt belőle.) Ám napjainkban az aszályos időszakok sajnos még hosszabbakká váltak, épp ezért van az, hogy míg 30-50 évvel ezelőttig lehetett egyes kertészeti növényeket szabadföldön öntözés nélkül termeszteni, ma már ez gyakorlatilag lehetetlen.
Mi a megoldás a forróság közepette?
A megoldás rövidtávon az öntözés és a párásabb mikroklíma kialakítása lehet, de ezt nem akkor kell elkezdeni, amikor már hull a lomb a vízhiánytól! A hosszabb távú megoldás az, hogy kevesebb olyan fajt ültessünk, melyek tájidegenek, és hűvösebb, csapadékosabb területekről származnak. Helyettük érdemesebb meleget és szárazságot elviselő fajokat alkalmazni. E fajcsere persze hosszabb folyamat, ám a szelekciót a természet majd megoldja – még ha az nem is lesz túl esztétikus.
A klímaváltozásnak hazánkban nyertesei is vannak: ilyenek például a fügék, melyeket még pár évtizede takarással kellett védeni a téli fagyoktól. Mivel újabban a telek egészen enyhék, így a fügék takarás nélkül is áttelelnek, és a nyári meleget is jól tűrik – még akkor is, ha az évszak vízhiánnyal párosul.
A mostani helyzet persze nem jelenti azt, hogy minden korábban működő kertet tarra kell vágni. Öntözéssel is javítható a helyzet, a betonburkolat felület csökkentésével is, hiszen, ha nem beton, hanem füves rész van egy fa alatt, akkor az nemhogy nem sugároz hőt, de még hűti is a mikrokörnyezetet.
A kedvezőbb mikroklímáért párásító öntözéssel tehetünk, de egy kisebb kerti tó kipárolgása is jelentős mértékben javíthat a helyzeten.
Ez is érdekelheti:
