Velük A méhészet négy évszaka című ismeretterjesztő filmsorozatunk Ősz részének forgatásán ismerkedtem meg.
Mióta méhészkedtek, és hány méhcsaláddal gazdálkodtok?
Családi gazdaságban méhészkedünk 230 körüli méhcsaládszámmal, ebben szüleink is sokat segítenek: édesapánk, idősebb Máté Miklós, aki a veszprémi környék méhegészségügyi felelőse, valamint édesanyánk, Ibolya. Balatonfüreden van a központ, de a méhek állandó telephelyei Pécsely környékén, a Pécselyi-medencében találhatók. A méhészkedést a kilencvenes évek elején kezdtük, amikor a nagymamám nyugdíjba ment, és hobbiból vásároltak akkoriban 6 méhcsaládot NB kaptárakban.
Az állomány fejlesztése folyamatos azóta is, a kezelés módszerei is változnak, évről évre állandóan változtatunk egy picit valamin. Erre legjobb példa, hogy bár legalább 20 éve ezzel a rendszerrel dolgozunk, de csak 5-6 éve tartjuk a fészket akác után is egy fiókon. Régebben mindig felengedtük petézni az anyákat a második fiókra, de ezzel csupán azt értük el, hogy nem a fiasítás mennyisége növekedett, hanem csak több lett a fias keret a mézes helyett.
A méhanyákat magatok nevelitek vagy veszitek?
A méhanyákat részben magunk neveljük, részben pedig vesszük. Van nagyjából 100 darab saját készítésű, ötkeretes pároztatókaptárunk, ezeket minden tavasszal megtöltjük saját neveléssel előállított bölcsőkkel. Erre azért van szükség, hogy minél hamarabb álljon rendelkezésre petéző új anya, az állományból kiszelektálódó, rosszul teljesítő méhanyák helyett. Később, a nyár folyamán kiegészítésnek szoktunk venni petéző méhanyákat is.
Milyen a telephelyed környékének méhlegelője? Kell-e a méhcsaládokat vándoroltatni?
Az állandó telephelyeinken, Pécsely környékén a tavaszi fejlődés nagyon jó, a sok mandulafa hamar virágba borul, ami kedvező időjárás esetén még nektárt is biztosít a méheknek. Viszont ez viszonylag hamar véget ér, és repcére már vándorolni kell (2. kép). Őszig haza sem hozzuk az állomány nagy részét.
Ha már itt tartunk, merre szoktatok vándorolni?
Mi a Balaton környékén 60-80 kilométeres körzetet járunk, mert sok munka és nagy költség a vándorlás, aminek meg kell térülnie. Repcével kezdünk, majd általában egy középakác következik a Balaton déli partján. Ezután jön a balatoni térségben gyakori, termesztett méhlegelő, a mézontófű, más néven a facélia, majd az állomány kisebb részével hársra is elmegyünk. Ezt követően szinte a teljes állománnyal általában két helyszínre vándorlunk a napraforgóra. Ha ennek vége, akkor szolidágóra is megyünk a méhcsaládok egy részével, de ide már inkább csak azért, hogy ne terheljük túl az állandó telephelyünk környékét. A rengeteg virágpor mellett, ha adogat valamicske nektárt az aranyvessző, akkor minimális etetés elég a családoknak a beteleléshez.
Milyen állapotban vannak most a méhek?
Június elején járunk, a méhek szépen fejlődnek (A cikk nyomtatásban a Méhészet júliusi számában jelent meg – a szerk.) A facélia most hamarabb, május végén kezdődött, viszont számunkra az akác már május közepén befejeződött. Ezek után volt két hét, mikor inkább minimális készletfogyást mértünk, majd elindult egy kisebb nektárhordás a sok virágpor mellett.
Hogyan oldjátok meg a pergetést?
A pergetést egy 2017-ben vásárolt automata fedelező gépsorral és a hozzá tartozó dobpergetővel oldjuk meg (3. kép). Ez hatalmas segítség a régi kézi fedelezős módszerhez képest. Jelenleg két személy ugyanannyi idő alatt kétszer annyi fiókot tud kipergetni. Régebben ehhez legalább négy ember kellett.
A mézet szöktetés és lefújás kombinációjával vesszük el, így akár hordástalan időben is kényelmesen haza lehet hozni mézesfiókokat. Így lesz igazán érett és sűrű a méz. A selejtes kereteket utolsó pergetésnél külön rakjuk, és kifagyasztás után ősszel dolgozzuk fel gőzös viaszcentrifuga segítségével. A csigaprésből származó fedelezést már a szezon közben feldolgozzuk, hogy ne halmozódjon fel.
Hogyan küzdötök az atka ellen?
Nyári időszakban, napraforgó után tartós hordozón juttatjuk be a méhcsaládoknak. Atkaszámtól függően, ha kell, kiegészítésként kaphatnak sorozatszublimálást is közben. Majd szeptembertől decemberig, alkalomszerűen 4-5 szublimációs kezelést ejtünk meg, attól függően, hogy mennyi atka hullik. A leesett atkákat 25 családnál tudjuk számolni higiénikus aljdeszkán, és ez elég szokott lenni arra, hogy képet kapjunk a méhcsaládok atkahelyzetéről.
Milyen fajtamézeket termeltek, és hogyan értékesítitek?
A folyamatos vándorlással számos fajtamézet tudunk termelni. Ezek a fajtamézek: a repceméz, akácméz, facéliaméz, hársméz és a nyári napraforgós vegyes méz. Ezenfelül kiegészítésként előfordulhat aranyvesszőméz, illetve tavaszi vegyes méz is, abban az esetben, ha az adott méhlegelőn kedvez az időjárás. Továbbá ízesített mézként készítünk levendulás mézet, amely levendulavirággal ízesített mézkülönlegesség, ez itt a Balaton mellett közkedvelt fajta. Mézkiszerelésre az OMME üvegét használjuk.
Mit gondolsz a jelenlegi felvásárlási árakról?
Értékesíteni főként üvegezve próbálunk. Hordós tételben is adnánk, ha értelmes áron vásárolnák fel. A jelenlegi ár egyáltalán nem tükrözi a befektetett munkát. Rizssziruppal, meg a háborús területről kizsákmányolt mézzel nem lehet versenyezni.
Mit vársz az elkövetkezendő évektől?
Ha az elkövetkezendő években nem változik a helyzet, akkor kénytelenek leszünk olyan szintre csökkenteni az állományt, hogy annyit termeljünk, amennyit el tudunk adni üvegezve, és kész. Így kevesebb lesz a méhekkel a munka, így több idő jut majd mellette másra.
Ez is érdekelheti:
