0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. október 13.

Karbonkibocsátás: mítosz vagy veszély?

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyhangúlag egyetértettek abban, hogy a klímaváltozás ma már egyáltalán nem tekinthető mítosznak. Viszont az egyik legnagyobb tévhit, hogy a mezőgazdasági termelésnek kiemelkedően nagy a karbonlábnyoma.

A Karbonkibocsátás: mítosz vagy veszély? című kerekasztal-beszélgetés résztvevői Antal Gábor, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója, Zászlós Tibor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke, Hanyicska Csaba, az Emődi Mg. Zrt. cégvezetője, dr. Süli Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi docense és dr. Torma András a Széchenyi István Egyetem egyetemi docense voltak.

A klímaváltozás ténye egyértelmű, ebben nem volt eltérés a felszólalók között.
A Karbonkibocsátás: mítosz vagy veszély? - című kerekasztal-beszélgetés résztvevői a Bábolnai Gazdanapokon
A Karbonkibocsátás: mítosz vagy veszély? – című kerekasztal-beszélgetés résztvevői a Bábolnai Gazdanapokon

Torma András kutatási adatokra hivatkozva hangsúlyozta, a légköri CO2 mennyisége folyamatosan emelkedik, és ennek hátterében bonyolult folyamatok állnak, de a legalapvetőbb és legmeghatározóbb az emberi tevékenységhez kötődik.

Kérdés azonban, hogy mely emberi tevékenységek járulnak leginkább hozzá korunk klímaváltozásához.

Torma szerint lehet vitatkozni, hogy mely szektor okozza ezt leginkább, de az tény, hogy nem a mezőgazdaság a legnagyobb kibocsátó.

Zászlós Tibor kiemelte, Európában az üvegházhatású gázok kibocsátásáért a mezőgazdasági ágazat nem tehető egyedüli felelőssé, hiszen az mindössze 10 százalékot képvisel. A kibocsátás 77 százalékáért volt felelős az energiaszektor, amelynek nagyjából harmadát a közlekedés teszi ki.

Abban tehát szintén egyetértés mutatkozott a résztvevők között, hogy a mezőgazdaság nem a legnagyobb kibocsátó, így nem tehető legnagyobb mértékben felelőssé a klímaváltozásért sem.

Sőt, ahogy Antal Gábor elmondta, fel kell venni a harcot az olyan tévhitekkel szemben, mint, hogy mezőgazdasági szereplők a karbonkibocsátás fő felelősei.

Antal szerint általános tévhit, hogy a tejtermelés karbonlábnyoma nagyobb, mint a növényi tejek készítéséé. Ezzel szemben az igazság az, hogy a tejtermelés környezeti hatása a CO2-egyenértékében kifejezve 1,80 kilogramm, míg ennél sokkal nagyobb az említett növények termesztése esetében. Szárazanyagra vetítve például a szójaital karbonlábnyoma háromszorosa a tejnek, a mandulaitalé pedig 14-szerese – hívta fel a figyelmet.

A Cornell Egyetem (USA) 2009-ben megjelent kutatásában az iparszerű, hatékony, nagy tejtermelő telepek kibocsátását hasonlították össze az 1940-es évek elején mért adatokkal. Ebből pedig kiderült, hogy ugyanannyi tejet a korábbiakhoz képest 21 százaléknyi tehénnel, 25 százaléknyi takarmánnyal és 10 százaléknyi földhasználattal termeltek meg a gazdaságok. A metánkibocsátás pedig a kiindulási érték 46 százalékára csökkent.

Egy másik kutatás pedig bizonyította, hogy 70-80 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok korában az állati eredetű metánkibocsátás ugyanannyi volt, mint a mai kérődzőké.

A legnagyobb problémát tehát nem a kérődzők jelentik, hiszen a metán 40 százalékát a permafroszt, 25-30 százalékát a fosszilis energiák bányászata és felhasználása bocsátja ki, tehát a maradék harminc százalékról lehet beszélni, amiben benne van minden, az emberi tevékenység is – hangsúlyozta Antal Gábor, nem elhallgatva a kérődzők metánkibocsátásának tényét. Ennek csökkentésén azonban dolgoznak a szakemberek.

 

Dr. Süli Ágnes szerint nagyon nehéz pontosan számszerűsíteni ezt a karbonlábnyom kibocsátást, mivel sokféle számítási módszer létezik. A számítást rendkívül sok minden képes befolyásolni: az alapadatok pontossága vagy akár az, hogy mely ágazatra nézve számítjuk.

És a szarvasmarha ágazat nem egy egységes terület, hiszen számos részterülettel rendelkezik, mint ahogy a sertés- és baromfiágazat is.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: