A Tomato Europe 1979-ben jött létre a nemzeti szövetségek ernyőszervezeteként. Hat ország a tagja: Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Franciaország és Magyarország, amelyek lefedik az európai paradicsom-feldolgozó ipar bő 95%-át (1. táblázat). A nemzeti szövetségek pedig több mint 200 paradicsom-feldolgozó szervezetet képviselnek. A Tomato Europe tagja az EU gyümölcs-zöldség tanácsadó csoportjának, valamint az ipariparadicsom- terméselőrejelzési munkacsoportnak.
Antonio Casana a budapesti 15. Ipari Paradicsom Világkongresszuson tartott előadásában egy jelentős gondra irányította rá a figyelmet.
Az ágazat dekarbonizációjához szerinte a szén és földgáz helyett nagyobb arányban kellene hasznosítani a megújuló energiákat (és az atomenergiát), vállalva az ehhez szükséges beruházásokat. Szükség van az energiahatékonyság javítására, és a körkörös gazdaság előmozdítására.
Megállapításait konkrét adatokkal támasztotta alá. A világon az üvegházhatású gázok éves kibocsátása elérte az 54 gigatonnát. A legnagyobb szennyezőket listázó 2. táblázatból látszik, hogy
A csaknem azonos lélekszámú India ennek csupán a negyedét adja, a 27 tagú EU pedig a kibocsátás alig 7%-át, azon belül Olaszország szennyez leginkább. Számomra meglepő, hogy az adatok szerint az EU kibocsátásának 70%-áért Olaszország felelős.
Érdekes információ a kibocsátás mértékének tendenciája is, az előadó erről is mutatott egy szemléletes grafikont, amelyről leolvasható volt, hogy 2000 óta Kína kibocsátása a kétszeresére nőtt – természetesen ez egybe is esett az ország dinamikus, főleg ipari fejlődésével. Ezzel ellentétben az USA kibocsátása az elmúlt két évtizedben 23-ról 15%-ra csökkent. Jelentős változás történt az EU-ban is, 14%-ról a felére apadt az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása, ha pedig a nemzetközi légi közlekedést is beleszámoljuk, akkor az EU-27-ben 30%-kal csökkent 1990 és 2021 között.
Az előadó szerint ehhez szükség van biodiverzitási stratégiára, a körforgásos gazdaságot ösztönző új cselekvési tervre, ipari stratégiára, vállalati átvilágításra, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv betartására.
Antonio Casana előadásának utolsó részében a csomagolás és csomagolási hulladék szabályozásával foglalkozott. Megemlítette, hogy a csomagolási hulladékokról szóló rendelet megalkotása a végéhez közeledik és nagy hatással lesz az élelmiszer- és így a paradicsomágazatra is. Az összes csomagolásnak legalább 40%-ban újra felhasználhatónak kell lenni 2030. január 1-jétől. Ide sorolhatók az összecsukható műanyag dobozok, tálcák, műanyag ládák, közepes ömlesztettáru-konténerek, bármilyen méretű és anyagú vödrök, hordók és kannák, beleértve a rugalmas formátumokat, raklapcsomagolásokat és hevedereket is, amelyek a termékek stabilizálására és védelmére szolgálnának. 2040. január 1-jére pedig a 70%-os újrafelhasználhatóság a cél. Az említettek alól kivételt képeznek a veszélyes áruk, a nagyméretű gépek, a személyre szabott gépek és a kartondobozok.
Mit tehetünk a tisztességes verseny érdekében és hogyan lehet elkerülni a paradicsomipar hanyatlását? – tette fel a kérdéseket.
Az etikus és fenntartható termelés a termelési tényezők megfelelő díjazását is jelenti. A szabványoknak való megfelelés további réseket okoz a költségekben, amelyeket az európai paradicsomiparnak kell viselnie a lazább szabványokat alkalmazó országokhoz képest.
Végül ezzel a frappáns idézettel zárta előadását: „A probléma kormányzati megoldásai általában olyan rosszak, mint a probléma” (Milton Friedman, közgazdasági Nobel-díjas, 1976).
Dr. Helyes Lajos
MATE