0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. december 3.

Pollencsomók vizsgálata növényi és földrajzi eredetre

Hazánk változatos területi adottságai lehetővé teszik, hogy a méhek számára megfelelően kiválasztott hordási területen eredményes méhészkedést lehessen folytatni.

Mivel több területen visszaszorulóban van a természetes vegetáció, ezért fontos az egész idényben rendelkezésre álló természetes méhlegelő növényi összetételének meghatározása, a helyi adottságok felmérése.

A méhek virágporgyűjtésére vonatkozó vizsgálat során a pollencsomók növényi és földrajzi eredetének meghatározásával pontos képet nyerhetünk a méhlegelő növényi összetételének állapotáról, az évjáratok közötti azonosságokról és különbségekről. Ennek ismeretében lehetősége van a méhésznek a helyi növényi összetétel gazdagítására, különösen a helyi körülmények figyelembevételével.

1. kép: Mahónia
1. kép: Mahónia

Az egyedi pollencsomók növényfaji meghatározása színre, alakra, méretre történő szétválogatás után mikroszkópos módszerrel lehetséges.

A méhek pollengyűjtése

A méhek a táplálékukat természetes módon a méhlegelőről gyűjtik. Minél vegyesebb a növényi összetétel a méhek hordási területén, annál egészségesebbek és fejlettebbek a méhcsaládok.

Azokon a földrajzi területeken, ahol a méhcsalád többféle és egy időben nagyobb mennyiségben virágzó növényt talál, ott természetes módon megtalálja a fejlődési állapotának megfelelő minőségű táplálékot (1–3. kép).

2. kép: Fürtös gyöngyike
2. kép: Fürtös gyöngyike
A méhcsaládok az életciklusuknak megfelelően gyűjtik a nektárt vagy édesharmatot, valamint a virágport. A méhek számára az energiaforrást a szénhidrátban gazdag nektár adja, a fehérjeforrást pedig a virágpor.

Az ásványi anyagokat az édesharmatból és a virágporból, a vitaminokat a virágporból nyerik a méhek. A méhlegelő értékét a növények nektár- és virágpormennyisége és -minősége adja.

A méhek a virágok porzóiban termelődő virágporszemcséket a hátsó lábukon lévő pollenkosárkába csomóvá „gömbölyítik”, azaz pollencsomókat (corbicular pollen) készítenek. Ezeket a kaptárban a lépek sejtjeiben helyezik el. A méh lábáról „lefésült” pollencsomószemcse túlnyomórészt egy növényfajról származik, uniflorális. A pollencsomószemcsék közül csak kis mennyiségben, általában 2–5 százalékban fordul elő vegyes, azaz két-három fajt egyidejűleg tartalmazó pollencsomószemcse, az is elsősorban a nyári hordási időszakban.

3. kép: Bogáncs
3. kép: Bogáncs

Noha a pollencsomószemcsék színe, alakja és mérete jellemző a hordási növényfajra, azonban a több hasonló színű, csak árnyalatában eltérő pollencsomószemcse miatt a növényi eredet megbízhatóan csak mikroszkópos módszerrel határozható meg. Néhány uniflorális, sárga színű pollencsomó sztereomikroszkópos képét mutatják a 4–7. képek.

A méhészek pollengyűjtése

A méhészek elsősorban a mézet nyerik ki a kaptárból, de előfordul, hogy külső vagy belső pollenszedővel pollencsomókat is gyűjtetnek a méhekkel. Az így nyert uniflorális pollencsomó és ritkán a vegyes növényi összetételű pollencsomók egymással kapcsolatba kerülhetnek, ilyenkor a felületükre más növényfaj pollencsomójáról kevés idegen virágporszemcse kenődhet (8. kép).

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: