Jubileumi Bivalyos Találkozót és Közgyűlést tartott a Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete. A negyedszázados múltra visszatekintő szervezet baráti összejövetelre invitálta tagjait, szakmai érdekképviseletek képviselőit, és mindazokat, akik eddig is tettek, vagy tenni szeretnének azért, hogy unokáink is találkozzanak őseink segítő társaival, a bivaly egyedeivel.
A felszolgált ételekből is álljon itt egy kis „ízelítő”: bivalytatár beafsteak bivalyvajas pirítóssal, bélszín bivalytúrós puliszkával, bivalyhátszín, másnap grillezett gomolyasajt bivalykolbásszal, bivalyjoghurt, bivalytej, bivalytúrós körözött, s ebédre tárkonyos bivalyraguleves és bivalypörkölt.
„Bár a bivalyok mintha eltűntek volna hazánkból, ma újra kialakult körülöttük egyféle érdeklődés. Magyarországon, Keszthely körül több ezer éves bivalycsontokat leltek. Nagyon sok tárgyi bizonyíték tanúsítja, hogy még a hunok betörése előtt, a kelták is szívesen tartották, a sírokban számtalan bivalycsontból készített eszközt találtak. Kárpát-medencei őshonos fajról, illetve fajtáról beszélünk”- köszöntötte a résztvevőket Rózsa Péter, az Egyesület elnöke.
A bivaly nem marha, más a genetikája, szinte mindent kibír – tette hozzá a szakember – csak télen legyen egy meleg istálló számára, nem lehet kicsapni a szabadba, esik rá az eső, a hó, leromlik az egészsége.
A világ bivalyainak 90 százaléka Ázsiában él, a mocsári bivalyból Kínában 22, míg Indonéziában 18 fajtát tartanak nyilván. A folyami bivaly főként Indiában, Pakisztánban terjedt el, de Európában – Bulgária, Románia, Olaszország – is megtalálható, s 22 fajtát – Jaffrabadi, Surti, Murrah, Nili-Ravi, Kundi, Kaukázusi… – jegyeznek.
A világ tejtermeléséből a bivalyok 15 százalékkal veszik ki részüket. Elsősorban az egészségtudatos piacon keresett, s zsírtartalma – akárcsak a szárazanyag tartalma – a laktációs idő alatt magasabb, mint a szarvasmarháé, aminosav összetétele a kecsketejhez hasonló.
Barna Brigitta vizsgálataiból kiderült, milyen hatással van a tej összetételére a takarmányozás. A Bivalytenyésztők Egyesületének ügyvezető titkára, tenyésztésvezető kiemelte, a szénával és abrakkal etetett állatok tejének zsírtartalma 10,21, míg a legelőn tartottaké 7,53 százalék. Ugyanez a zsírmentes szárazanyagnál 10,58, illetve 9,75 százalék, a tejfehérje esetén 4,6 és 3,89 százalék.
