A COP29 megállapodás értelmében a fejlődő országok évente legalább 1,3 billió dollárhoz juthatnak 2035-ig, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra válthassanak, és alkalmazkodjanak az egyre szélsőségesebb időjárási körülményekhez.
Az összegből azonban mindössze 300 milliárd dollár érkezik a leginkább szükséges formában: támogatásokként és alacsony kamatozású hitelek formájában a fejlett országoktól. A fennmaradó összeg magánbefektetőktől és még nem véglegesített új forrásokból – például fosszilis tüzelőanyagokra és gyakori repülőutakra kivetett illetékekből – származna.
Mohamed Adow, az afrikai Power Shift think tank vezetője így nyilatkozott:
A legszegényebb és legsebezhetőbb országok képviselői, küzdöttek azért, hogy a pénz nagyobb része közvetlenül a leginkább rászorulókhoz jusson. Azonban a források egy része nagyobb feltörekvő gazdaságokhoz, például Indiához is kerül.
A két hétig tartó tárgyalások alatt többször is feszült helyzet alakult ki. A legsebezhetőbb országok egy csoportja szombat délután tiltakozásul kivonult egy ülésről, bár később visszatértek. India is éles kifogásokat emelt a megállapodás ellen, ám nem tudta megakadályozni annak elfogadását.
Az Egyesült Államok várhatóan kilép
A találkozót az is nehezítette, hogy Donald Trump frissen megválasztott amerikai elnök januári hivatalba lépése miatt az Egyesült Államok várhatóan kilép a párizsi egyezményből. Ez növelte a nyomást a résztvevőkön, hogy még most megállapodásra jussanak.
A házigazda Azerbajdzsán – amely exportjának 90%-át az olaj és gáz teszi ki – jelentős kritikákat kapott a tárgyalások vezetése miatt. Több résztvevő kifogásolta, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos érdekek erősen befolyásolták a folyamatot. Szaúd-Arábia különösen akadályozó szerepet játszott, és többször próbált meg gyengíteni a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásról szóló megállapodás szövegén.
Claudio Angelo, a brazil Observatório do Clima szervezet munkatársa szerint: „A gazdag országok 150 éven át kihasználták a világ légkörét, 33 évet vesztegettek el az éghajlatvédelem halogatásával, és három évet töltöttek számok nélküli tárgyalásokkal.”
Ani Dasgupta, az amerikai World Resources Institute vezetője szerint a megállapodás fontos lépés a 100 milliárd dolláros korábbi cél háromszorosára emelése felé, bár még mindig nem elegendő a biztonságosabb, igazságosabb jövőhöz.
