intenzív Cikkünk nyomtatásban a Kerti Kalendárium 2024. májusi számában jelent meg.

A tavalyi év kifejezetten kedvezett a gombabetegségeknek. A legtöbb ültetvényben jelentős mértékű volt a lisztharmat és a peronoszpóra lomb- és fürtfertőzése. A feketerothadás sem kímélte a korábban már fertőzött szőlőskerteket, a fürtök barnulása, rothadása, feketedése rövid idő alatt zajlott le és okozott visszafordíthatatlan károkat. A hosszú ősz és enyhe tél elősegítette e kórokozók fennmaradását, túlélését, így az idei évre is megmaradtak a fertőzés feltételei.

Úgy tűnik, az időjárás tekintetében nem tudunk előrelátók lenni. Annak ellenére, hogy évről évre megfigyelhető egy erősen felmelegedő tendencia, arra mégsem számítottunk, hogy a szőlő könnyezése idén már február második dekádjától általánossá válik a szőlőskertekben. Ismeretes, hogy a mélynyugalmi állapot feloldódását követően, kedvezőtlen környezeti feltételek esetén kényszernyugalmi állapotba kerülnek a fás szárú növényeink, aminek a megszakításához már kisebb fölmelegedés is elegendő lehet. Ekkor idő előtt bekövetkezhet a rügyfakadás, a vegetatív-generatív fejlődés, melynek normál lezajlásában a tavaszi fagyok komoly gátat szabhatnak. Április közepén gyakran találkozhattunk kisleveles-rövidhajtás állapotú szőlővel, de nem volt ritka egyes fajták esetében a fürtkezdemények megjelenése sem. A vegetációs időszak korai kezdete tehát mostanra előrehaladottabb fejlettséget vetít előre, hacsak a késői fagy nem tizedeli meg az állományokat.

A hőmérséklet természetesen nemcsak a növények fejlődésére hat, hanem a gombák áttelelő termőtestjeinek érésére, a spórák szóródására is.

A lisztharmat fertőzésére a felmelegedő időben (tartósan 10-11 °C feletti hőmérséklet), kevés csapadék jelenlétében (~2-5 mm) számíthatunk. Esőre csak a lisztharmat elsődleges fertőzéséhez van szükség, ami az áttelelő termőtestekből a spóraszóródás feltétele. A lisztharmat kezdeti tünetei – ellentétben a másodlagos és későbbi tünetekkel – a levél fonákán válnak láthatóvá, gyakran a tőketörzshöz közeli leveleken. Megtalálásuk nem kis feladat, különösen a szőrözöttebb levelű fajtákon, ezért ha van lehetőségünk, érdemes helyi növényvédelmi előrejelzésekből tájékozódni, vagy az időjárási tényezőket figyelni, mérni és ez alapján időzíteni a tünetkeresést. A szőlőlisztharmat ültetvényen belüli fellépésére jellemző, hogy gócszerűen, rendszerint a kertek mélyebb fekvésű, párateltebb részein figyelhető meg első ízben a betegségre érzékeny fajtákon.

A rózsalisztharmat megjelenése ugyanis valószínűsíti a szőlőlisztharmat tüneteinek megjelenését is. Ettől az egyszerű, hasznos és egyben szemet gyönyörködtető módszertől nem kell tartanunk, mivel a rózsán fellépő lisztharmatos megbetegedés csak a rózsát érinti, a két növényfajt két különböző kórokozó fertőzi.

Az első tünetek észlelése kulcsfontosságú a sikeres védekezésben, mert csak így tudjuk megakadályozni, hogy a betegség a virágzás előtt nagymértékben felszaporodjon és a generatív szerveket is károsítsa.