Csöpi és Dózer

Már a legelőn vesszük szemügyre az állományt. Elsőként a barátságos Csöpi, a klasszikus magyartarka érkezik hozzánk, akinek a színe és a foltjai a legjobban hasonlítanak az ősi fajtára. Dózer, a hatalmas méretű és erejű tenyészbika egyelőre a karám vendégszeretetét élvezi, ugyanis nemrég az irányított ellés mellett döntöttek.

A többiek a legelőt népesítik be. Egyszerre 4-5 hektárt kerítenek el, amit 1-2 hét alatt legelnek le, azután vándorolnak tovább, a kerítést pedig áthelyezik egy másik legelőrészre.

Jelenleg 16 anyát és 4 üszőt tartanak, amiből kettő éppen vemhes, így tovább szaporodik az állomány, remélhetőleg jövőre 20-25-re növekedhet a számuk. Az ellések többnyire gond nélkül zajlanak, a legnagyobb nehézséget a betegségek, főként a tőgygyulladás és azok kezelése okozza.

Több húsra is lenne igény

A húshasznú állatokat feldolgozva értékesítik. Először az élőállat-eladással kezdték, de hamar szembesültek azzal, hogy így nem tudják gazdaságosan értékesíteni az állatokat.

– indokolja a családfő. Ezért a húsértékesítés mellett döntöttek, amivel ugyan jóval több a munka, de gazdaságosabb is, így kétszer annyi bevétellel számolhatnak, mint ha élő súlyban adnák el.

Vágóhídon vágatják az állatokat, a bontást már maguk végzik, sokszor igény szerint, például ha egy-egy étteremnek speciális kérései vannak. Jelenleg havonta egy marhát vágnak 6-9 hónapos korban.

Az értékesítéssel nincs gondjuk, a szabadtartású állatok jó minőségű, GMO-­mentes húsára felfigyeltek a séfek is. Választék bővítéseként el kezdtek érleléssel foglalkozni. De helyben is gyorsan elkelnek a friss vágásból származó húsok, mivel a környékbeliek nagy része otthon nem foglalkozik állattartással. Mint mondják, ennél jóval nagyobb mennyiséget is tudnának értékesíteni.

– mondja az ifjabbik Szarka Zoltán. A család szerint a cél, ha már eddig eljutottak, a további fejlődés, de a nagyobb lépték már pályázati források nélkül elképzelhetetlen.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e majd a magyartarka-tenyészet a család megélhetési forrása, azt mondják, hogy számításaik szerint 60-80 állat kellene ehhez – de itt már lassan három családról lenne szó, ha a fiatalok is önálló életet kezdenek. Ehhez a legelők rendelkezésre állnak, a nagy falat az infrastruktúra tovább fejlesztése, hiszen annyi állathoz szükség van tanyaépületre, komolyabb munkagépekre. Egyelőre ezen megy a gondolkodás a Szarka családban.