Beavatkozás nélkül csökken a változatosság?

Ezekbe tartoznak azok a féltermészetes rétek is, melyek a hagyományos gazdálkodási formákhoz köthetőek. Ezeket az intenzív mezőgazdaság fenyegeti, mivel a gazdák több takarmányt próbálnak termeszteni, vagy még több állatot legeltetni. Azonban ha felhagyják őket, akkor azok becserjésednek, majd lassan erdővé alakulnak.

Az EU az agrártámogatásokat használja arra, hogy megakadályozza ezen területek felhagyását, és arra ösztönzik a gazdákat, hogy továbbra is gondozzák ezeket, mint kultúrtájakat. Azok a gazdák, akik nem tudják a megfelelő körülményeket fenntartani, elbukják a pénzüket. Azok a területek pedig, melyeket nagyobb eséllyel hagynának fel vagy nagyon kieső, távoli területeken vannak, több pénzt kapnak.

Pereira szerint ez nem a jó irány. Sikerült meggyőznie a természetvédelmi hivatalnokokat arról, hogy a szarvasmarhák eltávolításával a park egyes részeiről az élőhelyvédelmi irányelv még több célját valósítaná meg. Egy sokkal természetesebb és dinamikusabb ökoszisztéma jöhetne ezzel létre. Azonban miután távozott a nemzeti parktól, az utódja végül nem valósította meg ezeket az ötleteket – főként a környékbeli állattartók nyomására.

Pereira azonban továbbra is azon dolgozik, hogy megváltoztassa az európai hozzáállást a természetvédelemhez. Egy 2012-ben megjelent tanulmány társszerzőjeként azzal érvelt, hogy a területek magára hagyásával jó esélyünk van Európa „visszavadítására”.

Ehelyett úgy gondolja, hogy a természetvédőknek olyan lehetőségeket kellene teremteniük, melyek lehetővé teszik a természetes folyamatok kibontakozását emberi beavatkozás nélkül. Olyan változó növény, növényevő és ragadozó és dögevő közösségek létrejöttét kell segíteni, melyek képesek alkalmazkodni az olyan zavaró tényezőkhöz, mint a klímaváltozás.

Az érzelmek is befolyásolhatják a döntéseket

A fő probléma, hogy a természetes szukcesszió olyan irányba viheti a tájképet, melyet a legtöbb ember csúnyának ítél: mint például az óriási mennyiségű, tüskés vadszeder. Pereira szerint azonban bizonyos beavatkozások, mint például a növényevő állatok betelepítése már egy jobb irányba terelné az ilyen tájak fejlődését, ami jó lenne mind a természetnek, mind az embereknek.

Pereira valaha bízott benne, hogy még életében láthatja egy ilyen folyamat végeredményét. Mára azonban elfogadta, hogy sok mindent nem fog már megélni. A gyerekei, vagy az unokái azonban talán igen.

Pereira nem tudott jelentős változásokat gyakorolni az európai irányelvekre, azonban nézetei egyre szélesebb körben terjednek. A Rewilding Europe („Európa újravadítása”)nevű csoport például azért jött létre, hogy az öregkontinensen 10 rezervátumot hozzon létre a különböző élőhelyeken, a skót felföldtől a Duna-deltáig. Ehhez csatlakozott például Magyarországon a Pentezug Projekt, melynek keretében a nálunk született Przewalski-lovakat vittek Spanyolországba, hogy az ottani rezervátumokba szabadon engedjék őket.

Az EU nemrég indított egy olyan kutatási projektet is, mely a mezőgazdasági és erdőterületek visszavadítását kutatja annak tükrében, hogyan segíthet ez elérni az európai biodiverzitási és klímacélokat.

Felhagyott = örökre elveszett?

Pereira maga is bevallotta, hogy azok számára akik kapcsolatban állnak a tájjal, nehéz lehet látni amint a természet visszaveszi azt. Felmérések szerint számukra az ilyen visszavadult területek veszteség érzést és kudarc élményt jelent. Azonban ezekhez más érzetek is társulhatnak, ahogy azt ő maga tapasztalta Portugália északi részén. A gazdák folyamatosan küzdenek a farkassal. Számukra a farkas egy ellenség. Azonban volt rá példa, hogy egy pásztor áhítattal mesélte találkozását egy ordassal Pereira-nak: a vadállat megjelenése teljesen lenyűgözte.

Akik itt éltek, sokat áldoztak arra, hogy otthont teremtsenek – melyek most a szemünk előtt tűnnek el. „Ez nagyon szomorú. Ezért találom nehéznek a kérdést, hogy hagyjuk-e magukra a felhagyott területeket? Hagynunk kellene, hogy a természet visszavegye? Nem csak arról szól, hogy visszatérnek a madarak. Az emberi történelem apró darabkái vesznek el közben” – mutatott rá.

Meddig tartható egy állapot?

Még azok a természeti előnyök, melyek az általa gyűjtött adatokból látszanak, rövid-életűek lehetnek. Az olcsó, felhagyott földeket könnyű kihasználni.

Tyurkmenben egy bányavállalat nemrég felvásárolt egy nagyobb területet, mindössze 500 méterrel a falu határától, és külszíni fejtésű mészkőbányát akar oda robbantani. Bár Daskalova próbálja civil szerveződés segítségével megakadályozni, azonban egy félig elnéptelenedett falu hangja nem sokat nyom a latba. „Azok a helyek, melyeket sokan hagynak el, nagyon sebezhetők” – mondta a kutató.

Egyes kutatók azt javasolták, hogy az uniós támogatásokat csak kijelölt területekre irányítsák, és a finanszírozás ott állítsa meg a földterületek elhagyását, ahol a következmények különösen károsnak tűnnek. Eközben pedig más területeken támogassák, hogy a természet visszafoglalja. De eldönteni, hogy hol kell beavatkozni, nagyon nehéz lenne. Daskalova a maga részéről nagyon is személyesen áll ki a falvak mellett. Jelenleg egy házat újít fel Tyurkmenben saját maga, férje és kisfiuk számára.