Írásunk olyan gyümölcsöket mutat be, amelyek eddig inkább az útleírásokban, egzotikumok között szerepeltek, mára pedig lehetővé vált az európai termesztésük, illetve könnyebben beszerezhetők.
A papaya vagy dinnyefa (Carica papaya) valószínűleg Mexikóból származik, a térítők között őshonos. Melegigényes, 21 és 33 °C közt érzi jól magát, és éjjel sem lehet 15-16 °C-nál hidegebb. Pálmaszerű, el nem ágazó törzse 8-10 méter magas. Levelei a törzs tetején, csokorban helyezkednek el. Egy-egy levélnyél akár 60 centiméter hosszú is lehet. Az apró, zöldes színű porzós virágok önállóan vagy kettes-hármas csoportokban, a törzs felső részén találhatók. Egy- vagy kétlaki növény.
Sárgadinnyéhez hasonló hosszúkás termése érett állapotban narancssárga, 20-30 centiméteres és akár 4-6 kilogrammos is lehet. Termései a törzs felső részén, a levélkorona alatt fejlődnek ki. Rózsaszín vagy narancssárga a gyümölcshúsa, fekete, borsónyi magvai a termés központi üregében alakulnak ki. Mexikóban már a legkorábbi prekolumbián időkben művelésbe vonták.
Emésztési zavarok ellen, a hasnyálmirigy-elégtelenség kezelésére, fekélyekre használható, sebgyógyulást serkentő tulajdonsága is van. A gyümölcsét és a húsokat a trópusokon a papaya leveleibe csavarják, hogy gyorsabban megpuhuljanak. Tejnedve ugyanis papaint (proteázt) tartalmaz, elősegíti a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok emésztését, a gyomorsav mennyiségétől függően.
A dinnyefából készült termékek csak orvosi rendelvényre kaphatók, mert allergiás tüneteket váltanak ki és módosíthatják a véralvadást.
Gyorsan romlik
A licsi (Litchi chinensis) Dél-Kínában több mint ezer éve termesztett trópusi gyümölcs. Ázsia szubtrópusi és váltakozóan nedves trópusi régióiban (Indiában, Vietnam északi részén és a Fülöp-szigeteken) kedvelt faj. Új-Zélandon, Ausztráliában, Latin-Amerikában, valamint Kelet- és Dél-Ázsiában is ültetik. A Tang-dinasztia idejéből számos feljegyzés maradt ránk, mert Xuanzong császár (685–762) szeretett mellékfeleségének kedvenc gyümölcse volt, a dél- kínai déligyümölcsöt futárai szállították a fővárosba. Az első nyugati feljegyzések a licsiről Pierre Sonnerattól származtak.
