Január elején rendezték a Vízválasztó II. konferenciát, melynek célja az volt, hogy bemutassa a Vízválasztó Koncepciót, egy új tájhasználati paradigmát.
A rendezvény a Vízválasztó mozgalomban részt vevő civilek magánkezdeményezése, a 2022-es konferencia folytatása volt, melyhez idén a vízügyi hatóságok, politikusok és hivatali szakemberek is csatlakoztak. Az egész napos konferencián különböző szakterületek 23 előadóját hallgathattunk végig, az előadók kiemelkedő száma is mutatja a megoldandó probléma komplexitását és a téma fontosságát.
A helyes vízgazdálkodás a vizes helygazdálkodás
A köszöntők után elsőként Balogh Péter geográfus-gazdálkodó, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke, saját példáján keresztül ismertette a Vízválasztó Koncepció vezetői összefoglalóját. A vízgazdálkodási problémák megoldásának feltétele nem a vízlevezetés vagy vízvisszatartás kérdése, hanem hogy a vízvisszatartást iparszerűen vagy természetszerűen oldjuk-e meg. A tájba integrált új víz- és tájhasználati rendszer koncepció alapja, hogy elfogadjuk, hogy a téli csapadéknak és a hegyvidéki területekről lefolyó sokszor gondot okozó víztöbbletnek van saját infrastruktúrája a természetben, amely képes tárolni ezt a vízmennyiséget nyárra az Alföldi területekre.
Előadásában bevezette a tájgazdálkodás, azaz a táj eredendő működéséhez igazított gazdálkodás fogalmát, mely magában foglalja a víz-, mező- és erdőgazdálkodást.
Ahhoz, hogy ebben mielőbb lépni lehessen, szükséges az agrárszabályzók és vízügyi üzemrendek átírása, de amíg a vízügy és az agrárágazat nincs egy kézben, addig nehézkes az előrelépés. Ezen segíthetne egyfajta „tájminisztérium” szemlélet, amely a környezettel közvetlen kapcsolatban lévő ágazatokat egységes kezelés alá helyezné.
A cikk folytatása a 2025. január 22-én megjelenő Magyar Mezőgazdaság 4. számában olvasható.
A teljes konferencia megtekinthető az alábbi 3 videóban: