Drága Olga!
Leveleim csak ritkán érkeznek meg hozzád, nincs már nagyon, aki innen elvinné. Pedig már lebetonozták a dűlőutat, könnyebb lett a járás. A Bélát, aki eddig hordta a leveleket, tavasszal nyugdíjazták, ez a helyébe lépő Tamás gyerek meg, azt sem tudja, merre az előre. Remélem, azért üzenetem valamikor megérkezik hozzátok.
Itt nem sok minden változott, a tyúkok tojnak, a ló nyerít, a malacok büdösek. Most még jó, odakinn elég hideg van, decemberben 22 fok volt átlagban. Azt mondja a rádió, már a magas hegyek bércein sincs hó évek óta. Pedig te már 30 évvel ezelőtt nagy buzgósággal verted a palávert: tüntetések, petíciók, minisztériumba küldött levelek, mindhiába. Klímacsúcs ide vagy oda, a tétlenség megbosszulta magát. Tavasszal már készülődöm, rendezgetem a föld alatti kotorékot. Tudom, nem szereted, ha így nevezem az apád ásta lyukat, de a borzvár se jobb… Ha szerencsém lesz, elég csak két hónapot lenn rostokolnom júniusban-júliusban, tavaly ilyenkor a déli órákban a hőmérő megütötte az 65 fokot.
Ezek az új üvegházak, te, ez alatt minden megterem. Igaz, a ventilátorok nélkül több mint 100 fok lenne odabenn, de hűtve éppen ideális. A talajjal már több a baj. Tápanyag nincs benne, erről a mesterségesen előállított földről meg azt mondta a Juliska, amit beleültet, mind elhal. Ezek az okos tudósok már mindenféle szárazságtűrő hibriddel próbálkoznak, de odakünn akkora a por, amit a fák nélküli táj miatt a szél rendszerint felkavar, hogy csak oxigénmaszkban lehet kinn maradni a földeken. Még szerencse, hogy biztosítja a minisztérium a gazdáknak… Nekem is van, de nem tudom bekapcsolni. Inkább nem termelek, minek… Akiknek van pénze, annak jut vízre is. Nekik még van értelme gazdálkodni, de már a víz olyan aranyárban van, a nyugdíjam jelentős része arra megy, hogy tudjak fürdeni.

Nem lesz ez így jó, mondtad előre. Igaz, ezekkel a modern gyógyszerekkel jó sokáig el lehet élni, de kérdezem én, minek. 198 éves lettem, mégsem vénülök. Apád a gyógyszerforradalom előtt halt meg 2035-ban 76 évesen, akkor az még szép kornak számított. Legalább nem fáj semmim, kisütötték agyamból a fájdalomérzetért felelős idegpályákat. Meg a jövőképet is.
Nem tudom, hogy bírod a városban, a híradó szerint Budapesten, a Józsefvárosban 30 fokot mértek múlt héten. Ez új januári melegrekord, azt mondják. Ha nem bírod nyáron, nyugodtan hazajöhetsz a kotorékba, bocsánat, a borzvárba, van hely. Ha nagyon muszáj, hozd a vejemet is, de ha otthon hagyod, nekem az sem baj.
Még valami! Jövő hónapban küldetek fel egy kis hideget, most a piacon akciósan lehetett venni extra kiszerelésben. Tudod, megnyomod a doboz tetején lévő gombot, aztán 2 percig rád fújja a hideget. De ezeket a masinákat jobban ismered. Én is vettem magamnak, hogy legalább karácsonykor néhány percre érezzem a hideg illatát, frissességét. A legjobb ajándék volt magamtól.
Bandi bátyád azt üzeni, ha már nem férsz el a pincédben, tud Pesten egy nagyobbat. Nem magas a bérleti díja, 3 millió forint, azt hiszem, zuglói. Ráadásul az mélyebben van, mint most a tied, tehát ott egész jó klíma lehet. Mutatott képeket is róla, a hologramos kivetítő nagyon élethű ablakokat szimulál… És variálható is, olyan festő tájat állíthatsz be magadnak, amilyet csak szeretnél. Olyan, mintha kinn lennél a szabadban.
Amíg nem találkozunk, addig megpróbálom a veteményest újraéleszteni. A falubeliek elvileg megpályáztak egy víztartályt, mindenkinek jut fél liter víz. Ezek a hibridek már pár centiliterrel kibírják az idényt, szóval szerintem mire jössz, adok paradicsomot, paprikát. Ha a ló meg nem döglik addig, akkor trágya is lesz a földben.
Vigyázz magadra, és nagyon szeretlek! Jaj, igen, varrtam neked új leégésvédő ruhát, szép fodros végűt. Ha kimégy nekem a felszínre, csinosba legyél.
Ölel édesanyád!
2068. január