Az áttérés a hústípusú hasznosításra még az édesapa döntése volt, Zsuzsáé pedig a biotenyésztés. Ami tulajdonképp nem is volt nehéz, hiszen gyakorlatilag már a biorendszernek megfelelően tartották a marhákat, csak még nem volt róla papírjuk.
Zsuzsa bár agrármérnökként végzett a nyitrai főiskolán, de 25 évig a biztosítási szakmában dolgozott, igaz, ott is főképp agrárbiztosításokkal foglalkozott. Ez egy érdekes korszak volt, például a rendszerváltozás után minden nagyvállalatnak kötelező volt biztosítania az elvetett terményeket. Zsuzsa karrierjében eljutott a topmenedzserek közé, onnan érkezett vissza az édesapja vezette szövetkezetbe.
Fel kellett frissítenie a tudását, ráadásul a biotermesztésben szigorúbbak a kritériumok és könnyebben jönnek a kudarcok is.
A teheneket és a szopós borjakat a szabadban tartják, néha még az ellés is az ártérben történik. A növendékállatok hizlalása már istállózott körülmények között zajlik. Így valóban kisebbek a költségek, de Zsuzsa fájlalja az ártérben maradt istállótrágyát, ami jól jönne a bio-növénytermesztésben. Főként gabonát, olajosokat, borsót termesztenek. Az elmúlt pár év azonban nagyon hektikus volt. A Covid utáni időszak igencsak megbolygatta a biotermékek piacát. Ebben a termesztési rendszerben mások a belépő költségek és mások a terményárak is, miközben általában kisebb hozamokkal lehet számolni. A kevesebb terményt viszont általában magasabb áron lehet értékesíteni. A járvány után a beindult élelmiszerár-infláció miatt viszont csökkent a kereslet a biotermékek iránt.
Zsuzsa arra is felhívja a figyelmet, hogy nagyon sok biotermék áramlik be más országokból, amelyeknek a minősége kétségeket ébreszthet. Egyes szomszédos országokban hirtelen nagy területeken kezdtek a biotermesztésbe. Ebben az évben talán kissé tisztulni fog a piac, megmaradtak a valós biogazdák.
Az sem segített, hogy a Nagybani Piacon a kommersz gabona ára nagyon lement, szinte teljesen paralizálta a biopiacot, így, mondhatni, semmit sem lehetett eladni. Ha egy éven keresztül nem tudják eladni a terményeket, vagy csak az önköltségi ár alatt, az megmutatkozik a gazdasági eredményeken is. Ilyen esetekben más növényeket kell bevonni a termesztésbe, a vágfüzesiek is a fehérjenövényekre kezdtek fókuszálni, főleg a borsóra, ami előveteményként bele is illik minden biotermesztési rendszerbe. Már két éve sokkal nagyobb területen termesztik a borsót, nagyon szép termésük is volt, két-három tonna között. Persze ez is parcellafüggő. A borsót már novemberben elvetették, áttelel, megedződik, így a terméshozam is biztosabb lesz, ki tudja használni a téli csapadékot, egy fél tonnával magasabb a terméshozam, vallja Zsuzsa – ez már az időjárás-változásra való reagálást jelenti.
Konyhája kitűnő, és valódi nyugalmat sugároz a város zajától kissé távolabb eső panzió. Zsuzsa dicsekszik a berendezéssel, főleg a kerttel, amit a Covid alatti bezártságban alakított ki.
A vágfüzesi szövetkezetben a vetéstől a termény tisztításáig, szárításáig minden folyamat fejlett technológiai háttérrel biztosított. Sikerrel pályáztak az itt meghirdetett európai programokra, valamint a magyarországi Baross-programban is. Szlovákiában nem írnak ki külön felhívásokat a biogazdaságoknak, viszont a támogatási arány 70 százalékos, szemben a konvencionális gazdaságok 50 százalékával.
Most novemberben benyújtottak egy új kérelmet a szlovákiai ügynökséghez, kíváncsian várják, mennyire teljesülnek az ígéretek az elbírálás gyorsításáról. Márpedig szükség lenne rá, hiszen Szlovákia nem merítette ki máig az előző ciklus uniós pénzeit.
Zsuzsáék gazdaságában nem áll meg az élet, tervek továbbra is vannak, mostanság az agrárerdészeti rendszerek bevezetésével kacérkodnak.
Fotók: Tehel Brányik Zsuzsa
Ajánljuk még:
