Elkopik a nyugat-európai konkurencia
A termeltetési integrációban arra helyeznek nagy hangsúlyt, hogy a szinergiák kínálta előnyt kihasználják, miközben az egyes volumentételek is összhangba kerüljenek a folyamatok során. Ez elég fajsúlyos feladat a most 72 éves Bárány László részére, aki korábban többször is jelezte visszavonulását. Most a két fiával, Lászlóval és Péterrel egyeztetve arra a döntésre jutottak, hogy az új beruházásokat nemcsak elkíséri, hanem a megvalósításban tevékenyen részt fog venni. Ebben a munkában egy 10 fős csapat segíti az igencsak tapasztalt szakembert.
Forrásként több dologgal is számolnak. A cég jövedelemtermelő képessége tudja szavatolni az önerőt, ez 20 százalékra tehető. Ezeknek a pályázatoknak a támogatottsága, azaz az intenzitása 50 százalékos, a fennmaradó 30 százalék banki hitelből származik.
Bizakodásuknak idehaza akad egy különös fejezete is. Azt tapasztalják, hogy szinte egész Nyugat-Európában leállnak az állattenyésztők, s ez nem csak a csirketartókra igaz. Ott nem engedélyezik új állattartó telepek építését, miközben arrafelé a termeléssel foglalkozó generáció teljességgel elöregedett és kiszállt a munkából. Ezen felül tapasztalható egy fajlagos létszámcsökkenés is, ott a négyzetméterenként fölnevelhető állatlétszámot mérséklik. Ahhoz, hogy 10-15 év múlva valaki feldolgozott csirkehúst értékesítsen, két feltételnek kell megfelelni. Az egyik, hogy legyen hozzá élő alapanyaga, a másik, legyen elegendő munkaerő a baromfi-előállításban és -feldolgozásban.
Az ezzel kapcsolatos kormányzati bejelentés a múlt év végén kicsit riasztóan hatott nemcsak náluk, hanem más élelmiszeripari vállalatoknál is. Azzal tisztában kell lenni, hogy nálunk mostanság 30-40 százalékkal többen lépnek ki a munka világából, mint amennyien a mostani generációból beléphetnek. Nagyobb gond, hogy aki mégis a belépés mellett dönt, az nem akar szalag mellé odaállni és dolgozni. A fizikai munkára itthon nincs jelentkező, s ha a mostani szintet fenn akarjuk tartani, vagy növelni szeretnénk, akkor nincs más út, mint a tisztességes országokból behozott munkavállalók alkalmazása. A Kisvárdán és Petneházán dolgozó filippínók 95 százaléka 25-35 év közötti. Mivel nekik kétévente haza kell menniük, így az elmúlt öt év alatt 3200-3300 filippínó fordult meg a Master Good Kft-nél, s ezek mindösszesen egy hétnyi táppénzt vettek igénybe. Pedig utánuk is befizetnek minden járulékot, de ezt nem veszik igénybe a gyakorlatban. Bárány László szerint szükség van az ellenőrzött, jól szervezett, garanciákkal bíró külföldi munkaerő behozatalára, ez az előrelépésnek ma az egyik záloga.
Végezetül akkor essék szó a tavaly oly neuralgikussá váló ügyről, a többlettermelés és feldolgozás vízigényének kielégítéséről. Többszöri egyeztetés után a kormánnyal eljutottak oda, hogy a víz kérdését itthon kell megoldaniuk. Telepenként 30 ezer köbméter vízzel számolva, 30 telep esetében évente ez nem éri el az 1 millió köbmétert. Ehhez Magyarországon 1,5-2 vármegyényi területen kell kutat fúrni, hogy a baromfitartók is hozzájussanak a nélkülözhetetlen vízhez.
A megkétszerezés miatt szükséges újabb 1 millió köbméternyi víz sorsa pedig azért rendeződött, mert Kisvárda lépett ebben az ügyben. Felismerve a program gazdasági, stratégiai jelentőségét, ami a számok nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy a mostani több mint 1 milliárd forintnyi iparűzési adó megkétszereződne, ezért az önkormányzat úgy döntött, a szükséges vízkapacitáshoz a kutakat megcsináltatja.
Ajánljuk még:
