Az alig 10 éves múlttal rendelkező Talajmegújító Gazdák Egyesülete 2025 januárjában egy Közép-Európában egyedülálló konferenciát szervezett. Több mint 50 előadó érkezett hazánkból, a környező országokból és a tengeren túlról, akik egyetértenek abban, hogy a hagyományos talajművelés jelenlegi gyakorlata, amely a szántáson és a mezőgazdasági vegyszerek nagymértékű használatán alapul, nem működik fenntarthatóan.

Az egyik legjobban várt előadó Mykhaylo Draganchuk, a regeneratív mezőgazdaság egyik kiemelkedő szakértője, a nemrégiben magyarul is megjelent No-till kezdőknek könyv szerzője 2006 óta szántás nélküli No-till technológiát alkalmaz az általa művelt Krím-félszigeti farmon. Előadásában virtuális utazásra hívta a hallgatóságot, argentin, dél-afrikai, kazahsztáni, üzbegisztáni, amerikai és ukrán gazdálkodók tudását tárta elénk, akik szintén sikeresen átjutottak e technológia elsajátításának folyamatán.

„Az elvek egyformák, minden rendelkezésünkre álló lehetőséget meg kell ragadnunk a talajegészség javításához, de a gyakorlati megoldások eltérőek lehetnek, azokat a helyi körülményekhez kell adaptálni.”

Nem véletlen, hogy Dél-Amerikában kezdtük az utazást, hiszen Argentínában már megértették és sikeresen alkalmazzák a regeneratív mezőgazdálkodás gyakorlatát, 2017-ben a teljes termőterület 11 %-án talajmegújító termesztést folytattak. Az előadásban bemutatott farmon az adottságok a következők: az éves csapadékmennyiség 400 mm, egyenetlen eloszlásban, a termőréteg 50-60 cm, alatta köves altalaj, melynek vízmegtartó képessége alacsony. Létszükséglet a vízmegtartás, kevés vagy sok egyszerre lezúduló csapadék esetén is minimalizálni kell a veszteséget.

A kukorica vetésének sűrűségét 1/3-1/4-re csökkentették, növelték a sortávolságot és olyan hibrid fajtákat (Syngenta 840; Aca 470) választottak, melyek akár 3-4 db csövet teremnek tövenként, így 7-9 tonna kukoricát tudnak betakarítani hektáronként. Szója esetén pontszerű vetést alkalmaznak, 48-55 ezer magot hektáronként, ugyancsak nagyobb térállásban, bokrosodó fajtákkal, ami 2-3 tonna termés betakarítását teszi lehetővé évente. Búza és árpa esetén is bevált a szélesebb sortáv (38 cm), az elágazódó tövű, akár 6-8 hajtást fejlesztő fajták, amiből 5-7 tonna/hektár gabonát aratnak.

Dél-Afrikában tovább növelték az alkalmazott sortávot 50-76 cm-re, aminek vetőmag szükséglete 15-23 kg/ha. A betakarított terménymennyiségek: 1,5-3 t/ha búza; 6-8 tonna/ha kukorica és 2,7 tonna/ha szója. Az előadó érdekességként megemlítette, hogy Ukrajnában a Krím félszigeten, a sivatagi körülményeknél nem sokkal jobb adottságokkal bíró területen a ’Nádor’ magyar búzafajta teljesített a legjobban.

Bárhol is járunk a világban, az elvek ugyanazok: tegyünk meg mindent a vízmegtartás érdekében! Ne alkalmazzunk vagy minimalizáljuk a talajmunkát (no-till). A talajegészség javítása érdekében maximalizáljuk az éves növényborítást élő vagy elhalt növényi maradványokkal. Törekedjünk a változatos faj- és fajtaválasztára, részesítsük előnyben a bokrosodó tövű fajtákat. A legjobb minőségű vetőmagot használjuk, ami igaz, hogy drágább, de a csökkentett magszükséglet miatt nem okoz plusz kiadást. Kezdjük kicsiben, hagyjuk meg a szármaradványokat télire a földeken és alkalmazkodjunk a területünk adottságaihoz.

A természetes körforgás záró láncszeme a mezőn szabadtartásban élő állatok tartása, akik elvégzik a terület megfelelő szervesanyag utánpótlását is.

A nagyvilági tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezetbarátabb termelési rendszerek bevezetése lehetséges a gazdák létének veszélyeztetése nélkül is, sőt a talajok szervesanyag-gazdálkodásának javításával a gazdaság gyorsan, akár 2-5 év alatt plusz haszonra tehet szert a magasabb minőségű termékek előállítása révén.

„Aki megismeri az új módszert, nem fog a régi szerint gazdálkodni” – zárta az előadását Mykhaylo Draganchuk. Mindannyiunk érdeke, hogy így legyen!

A konferenciáról bővebb leírás a Magyar Mezőgazdaság 2025/5. számában olvasható.