Német kiállítási galamb

Fotó: Nagy Z. Róbert
Formáját tekintve eléggé eltér a hagyományos „galamb formától” a német kiállítási galamb. A 20.század elején Németországban tenyésztették ki postagalambokból és rokon fajtáiból. Összbenyomás: életerős, tenyész- és röpképes megjelenésű. Rövid és erős alakkal, ék alakú, majdnem vízszintesen hordott testtel.
A fej a szemek fölött széles, a csőrcsúcsig ék alakú. A csőr és a homlok egy töretlen ívet képez, melynek legmagasabb pontja a szemek fölött van. Az ív jól kerekítetten megy át a nyakba. A szemek nagyok, kissé dülledtek, nagyon kifejezőek, intenzív rubinvörös írisszel. A fehéreké sötét, a tarkáké a tarkaságnak megfelelően sötét vagy rubinvörös. A szemgyűrű keskeny, halvány, kör alakú, világosszürke, fehéresbe átmenő.
A csőr középhosszú, erős alappal. Harmonikus, arányos, teljes és tompa, zárt csőrvágással. A csőrzugból indulva kétharmad rész egyenes, az utolsó harmad enyhén hajlott. A csőrvágás hátrafelé történő meghosszabbítása a szem közepén megy át. Színe sötét szaruszínű, de a fehéreknél, a sárgáknál és a vörösöknél világos szaruszínű. A tarkáknál a csőrszínnek nincs jelentősége. Az orrdudor hosszú, húzott, az orrháton zárt, fehéren porozott, sima, finom, feszes, enyhe szív alakú kivágást mutat, a csőrzugig nyúlik. Íve nem emelkedik a fej íve fölé.
A nyak vállban széles, a fejhez finoman csatlakozik. A vonalvezetése büszke, a torok jól kikerekített, nem gégezsákos vagy lebernyeges.

Fotó: Nagy Z. Róbert