Kelet-Európa és Ázsia számos régiójában őshonos, szívós, lágyszárú, 30-40 cm magas, fokozatosan terjedő tövű, gömbölyded bokrot formáló évelő a kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla).
Laza kék virágbugái hosszú száron, kecsesen emelkednek a levelek fölé, és április-májusban nyílnak. Apró, csillag alakú virágainak közepe fehér színű, öt sziromlevele a kék különböző árnyalataiban pompázik. Nagyon hasonlítanak a rokon nefelejcsvirágokéhoz.
Levelei áprilisban az első melegebb időkkel bújnak elő.
Nemcsak zöld, de nagyon szép ezüstös-, sárga- és fehértarka lombú változatai is kaphatók.
Üde, nedves, jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajba telepítsük. Ültetéskor érdemes érett komposztot vagy szerves trágyát hozzáadni a talajhoz, hogy megfelelő tápanyagellátást biztosítsunk. Teljesen télálló, de levelei télen elfagynak, kora tavasszal, kihajtás előtt távolítsuk el.
A félárnyékos vagy árnyékos helyeket kedveli, erős, közvetlen napsütés hatására levelei megperzselődhetnek. Rendszeres öntözést igényel, különösen a száraz, forró nyári hónapokban.
Elvirágzás után a virágszárat a rajta levő kis levélkékkel együtt vágjuk le, így a tőlevelei fejlődésnek indulnak, és a növény szép, kerek, zömök alakot vesz fel.
Magától is könnyen szaporodik magról, tőosztással pedig ősszel próbálkozhatunk. A nagyobb töveket ássuk ki és óvatosan válasszuk szét több részre. Levelei nagyjából harmadát, felét távolítsuk el, mert a nagy levélfelületet a kevesebb gyökérrel nem tudja a növény fenntartani. Trágyázzuk meg, és beültetés után tartsuk nedvesen a talajt, hogy a téli időszak előtt begyökeresedjen.
Vegyes évelőágyban kisebb csoportokban (3-5) mutat a legjobban. Társíthatjuk keleti hunyorral, haranglábbal, szálkafűvel, szívvirággal, tűzesőkkel, páfrányokkal, gyöngyikés gyepliliommal, tulipánokkal, nárciszokkal, tatárvirággal, zergevirággal.
